Mindenkinek nehéz egy új környezetbe kerülni 18 éves korában. Janinak, a félénk, vézna fiúnak akit édesanyja egyedül nevelt, még nehezebb volt elszakadni otthonától. Édesanyja az egyre növekvő adósságai és a szegénység miatt külföldon kényszerült dolgozni, ezért neki, gimnáziumi végzősként, a legjobb megoldás a kollégiumba költözés tűnt.
Fiúk, új szobatársatok van, Janinak hívják, fogadjátok ahogy illik - így vezette be a kollégiumi nevelőtanár a hatágyas szobába, ahol 5, szintén korabeli fiú volt.
Ne félj tőlünk, nem eszünk meg - mondta neki István, akiről úgy tűnt, hogy ő a “főnök” a szobában. Te vagy a legújabb, ezért mindent meg kell tenned amit mondunk, és fel is fogunk avatni. De ha megkapod az első avatásodat, utána haver vagy, mindenhova együtt megyünk, elosztjuk az összes kajánkat, piát. Ez Sanyi, ez Csabi, ez Ádám, ez meg Norbi, rólam meg már tudod, hogy Dani vagyok - intézte gyorsan a bemutatást Dani.
Norbika, megszabadultál, már nem vagy te a legújabb - mondta Sanyi Norbinak, és mindenki röhögni kezdett.
Jani megijedt amikor meghallotta, hogy mindent meg kell tennie amit mondanak, és az avatásról sem gondolt semmi jót, de nem mert semmit mondani. Úgy gondolta hogy ha elfogadja a szabályokat, barátokat szerez, és szobatársai megvédik majd őt ebben az új környezetben.
Dani megmutatta neki az ágyát, egy felső ágyat az egyik emeletes ágyban. Megtudta, hogy ő kell kitakarítsa a szobát hetente egyszer, és levigye a szemetet - ez nem tűnt túl nehéznek, hiszen otthon sokkal többet kellett házimunkákban besegítsen, azonban megalázó volt. De jobbnak látta nem szólni. Az elkényeztetett, eddig mindentől óvott fiút az is megijesztette, ahogy szobatársai, különösen Dani határozottan beszéltek vele.
Lassan a beszélgetés más iránybe terelődött - hogy telt a nyár, milyen tanáraik lesznek, érettségi, ki mennyi pénzt hozott otthonról - minden, amiről kolis fiúk beszélnek a nyári szünet után. Jani nem szólt egy szót sem, de egyre ijedtebb volt, az avatásra gondolt, meg hogy parancsolgatnak neki. Szíve egyre hangosabban dobogott, és egy könny is kicsordult a szeméből. Amikor az egyik fiú elkezdte kicsomagolni a dolgait, és a strandpapucsát elővette, Dani megjegyezte, hogy ez a papucs pont jó az avatáshoz, jó nagyot lehet vele csapni, nem törik majd el, meg jól csíp. A többiek elkezdték az öveiket összehasonlítani, majd arról beszéltek, hogy hol lehet jó vesszőket találni a közelben. Jani szép lassan megértette, hogy ezekkel az eszközökkel akarják elverni a fenekét, és egyre ijedtebb volt. De azt mondta magának, hogy nem hal bele egy fenekelésbe, nem futamodhat most meg, ez volt az egyetlen megfizethető koli amely befogadta és jóba akart lenni mindenkivel. Azonban a kilátásáok - a fájdalom, a megalázás - ijesztőek voltak.
Milyen vézna, vajon hogy bírja egy ilyen vézna segg a vesszőt - nevetett Norbi.
Majd hozzászokik, ahogy te is hozzászoktál, mondta Dani. Talán majd kapsz néha te is egy avatást, hogy ne szokj el tőle teljesen és ne bízd el magad, mondta még, mire Norbi elvörösödött és elhallgatott.
Srácok, menjünk zuhanyozni, mert bűzlik a szoba. Mind utaztunk és kiizzadtunk - szólt Dani, és kinyitotta az ablakot. Mindenki nekiállt vetkőzni, és Jani meglepetésére mindenki levette a boxerét is, majd a dereka köré csavrt egy törölközőt. Ő az ágyán maradt, úgy próbálta levenni az ingét, nadrágját, zokniját.
Jani, gyere csak le, nem tudsz a fenti ágyon rendesen öltözni - szólt Dani határozott hangon. Állj csak oda a szoba közepére és vedd le a gatyád, hadd lássunk - mondta még. Nyugi, mind fiúk vagyunk, nincs mit szégyelnünk. Jani szégyenkezve letolta a boxerét térdig, majd rögtön eltakarta a kukiját.
Kezek tarkóra Jani, nincs semmi takargatnivalónk szobatérsak közt, mondta Dani. Mind fiúk vagyunk, mindenkinek vannak tökei.
Jani feltette a kezét a tarkójára, becsukta a szemét, és nagyon elvörösödött. Rászóltak, hogy forduljon meg, szemügyre vették a fenekét, kikérdezték, hogy kapott-e már verést a seggére, a talpára, tenyerére, vagy legalább pofont. Szégyenkezve mondta hogy csak az anyja neveli, és sosem kapott ki.
Semmi baj, mi majd bepótoljuk, mondták szobatársai, és nevetni kezdtek. Közben olyan megjegyzéseket tettek, hogy a kicsi és vézna segge nagyon ki fog készülni, hogy verésre szűz segge van és ezért fog jobban fájni, vagy hogy jó hogy nem szőrös a segge mert a szőr felfogná az ütéseket. Jani számára kezdett világossá válni, hogy az avatás nem egy egyszerű verés, hanem a meztelen fenekét fogják elverni. Kezdte megbánni, hogy kollégiumba jött, de tudta, mennyire csalódott lenne az anyja, ha ilyen könnyen feladná és úgy döntött, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ezt az évet át kell vészelni valahogy. Látta, hogy Norbi egy vidám fiú, semmi baja, és úgy gondolta, hogy amit ez a fiú kibírt, ő is ki fog bírni. Végül engedték, hogy ő is a dereka köré tekerje a törölközőjét, és mind elindultak zuhanyozni a folyósó végén levő mosdóba. Jani meglepődött, hogy a zuhanyban nem voltak kabinok, de a többi fiú minden szégyenlősség nélkül levette a törölközőjét és ráérősen, jókedvűen mosakodtak, beszélgettek. Jani néha ösztönösen elfordult, takargatta magát, igyekezett mindig a hátát és a fenekét tartani a hozzá legközelebb állók fele.
Jani, mosd meg jól a segged - mondta Sanyi, és mindenki röhögni kezdett. Elmesélték, hogyNorbinak egyszer mocskos volt a segge amikor avatták, és emiatt megduplázták a büntetését. Jani egyre jobban aggódott, de alapsan beszappanozta a fenekét és bőven engedett rá vizet.
Amikor befejezték a zuhanyzást, a fiúk újra maguk köré tekerték a törölközőket és visszatértek a szobába. Elkezdték megvitatni, hogy mikor tartsák az avatást, vacsi előtt, vacsi után, vagy csak néhány nap múlva. Volt aki azt ajánlotta, hogy tartsanak Norbinak még egy avatást, hadd lássa Jani, hogy miről van szó és Norbi se bízza el magát túlságosan, de a legtöbben azt mondták, hogy jobb ha Jani minél hamarabb túl van az első avatáson, hadd tudja mi vár rá egész évben. Végül úgy döntöttek, hogy van még elég idő vacsoráig, úgysincs mit csinálni, tartsanak egy enyhébb avatást azonnal. Norbit leküldték a kollégium melletti parkba néhány vesszőt hozni, Janit pedig bátorították azzal, hogy nem árt neki egy verés, nem kell megharagudni, meg hogy 18 évesen épp itt az ideje hogy megkapja az első verését már. Kicsit nehéz lesz ülni meg hason fog aludni, de nagyobb baja nem lesz. Norbi visszatért a vesszőkkel, és Sanyi megállapította, hogy ezekkel alaposan meg lehet táncoltatni Jani seggét, bár Jani kissé megnyugodott, amikor látta, hogy a vesszők vékonyak, hajlékonyak. Ezután a fiúk félrevonultak egy sarokba, és halkan sugdolózva beszéltek, Jani pedig hátrafeküdt az ágyán, becsukta a szemét, és bár igyekezett megnyugodni, szíve erősen vert és reszketett a félelemtől.
Nemsokára hívták az első feladatot elvégezni. 200 guggolást kellett csinálnia, pucéron. Mondták neki, hogy nincs miért rajtamaradjon a gatya, csak izzadt lenne és foltos. Felhívták a figyelmét, hogy a guggolásokat egyenes háttal kell végeznie, kezei a tarkóján legyenek végig, hogy egész le kell menni, “míg a tökei leérnek a földre”, és amikor feláll, a térdeit teljesen ki kell egyenesíteni. Ahány hiányzik a 200ból, vagy ahány guggolás nem helyes, annyit fog kapni a seggére a papuccsal.
Az első tíz guggolás közben ötször szóltak rá, hogy tartsa egyenesen a hátát, egyenesítse ki a térdeit, ne engedje el a tarkóját. Dani minden hiba után húzott egy pálcikát egy papírra. Egyesek utasításokat adtak, például, hogy menjen lejjebb, mások bátorították, hogy jól van, megy ez, hajrá. 40 után égni kezdtek a combjai, 50 után lihegett. A hetvenedik guggolás után úgy érezte, remegnek a lábai, a századik után pedig úgy érezte, nem bírja tovább. Még sosem csinált ennyi guggolást. Egyre gyakrabban vesztette el egyensúlyát, majd 120nál feladta. Dani összeszámolta a hibákért felírt pálcikákat, és felírta a papírra hogy 20, majd a hiányzó guggolásokért, hogy 80. A biztonság kedvéért azt is felírta, hogy 20+80=100. A szobatársak röhögtek, és mondták Daninak, hogy nem kellett volna feladni ilyen könnyen, 100 papucs bizony csípni fog.
A következő feladat tánc és ének volt. Jani azt mondta, hogy nem tud énekelni, hogy nincs hangja, és táncolni sem tud, de mondták neki, hogy ha próbálkozás nélkül feladja, akkor 100at kap Dani bőrszííjával a seggére. Inkább próbáld meg, lehet hogy akkor csak 70et kapsz - mondták röhögve. Norbi sokat tudóan mondta, hogy 100 öv kurvára fáj, főleg, hogy előtte 100 papucsot is fog kapni. Végül megegyeztek, hogy énekelje el a Mizut és próbáljon táncolni is. Jani rászánta magát, szobatársai pedig megállapították hogy tényleg szarul énekel, következő avatásokra gyakorolni kell, de úgy döntöttek, hogy “csak” ötvenet írnak fel ezért a feladatért.
A következő próba az volt, hogy meg kellett ágyaznia Daninak, 3 perc alatt. Az ágyneműnek símának kellett lennie, 10 vessző járt minden ráncért. Jani majdnem elsírta magát a félelemtől, 10 vessző minden ráncért nagyon sok, és lehetetlennek tűnt 3 perc alatt szépen megágyazni. Nekilátott, és sikerült befejeznie úgy-ahogy az ágyazást 3 perc alatt, azonban elég ráncosra sikerült az egész. Sanyi kellett volna számoljon, de azt mondta, egyezzünk ki 10 ráncban, mert képtelenség ennyi ráncot megszámolni, és elég lesz Janinak 100 vessző az első avatásán. mindenki egyetértett, és Dani felírt a papírra 100at, majd közölte, hogy három próba mára elég, lesznek majd komolyabb avatások, több és nehezebb próbákkal.
Norbi, mutasd be Janinak, hogy álljon be térdfogásba - mondta Dani. Norbi engedelmesen lehajolt, kis terpeszben, és elmagyarázta Daninak, hogy hozzá kell érjen a térdéhez, hogy csak lazán kell tartsa a fenekét, nem szabad feszíteni, és nem szabad sem jobban lehajolni, sem kiegyenesedni, felugrani, nézni pedig a lábbujjakat kell, nem szabad hátranézni.
Akkor az első a 100 papucs lesz, az fejenként 20. Nem is sok - mondta Dani. Egy igazi avatásnál fejenként 100 is lehet, de kezdetnek elég ennyi. Jani félénken megköszönte, mire a többi fiú nevetni kezdett azon, hogy mennyire fél.
Dani fogta először kézbe a papucsot, és felszólította Janit, hogy álljon be térdfogásba, ahogy Norbi mutatta. A papucs hajlékony, gumiszerű műanyagból volt. Az első 10 ütést Jani alig érezte, de a következő 10 már kezdte égetni a kis és sovány fenekét. Mindenesetre, amikor Dani átadta Sanyinak a papucsot, Jani úgy érezte, hogy kibírható az avatás, fölösleges volt annyira aggódni.
Sanyi az első ötöt csak a jobb farpofára adta, majd a következő ötöt a balra, majd megismételte ezt, és Jani először hallatott egy halk, ösztönös nyögést az avatás alatt.
Csabi átvette a papucsot, és erősebben kezdett ütni, ugyanarra a jobb farpofára, ahová Sanyi az utolsó 5öt ütötte. Minden ütés nagyot csattant, és Jani úgy érezte, ég a jobb segge, és próbálta a bal fenekét az ütések irányába tartani, hogy kicsit pihentesse a jobb oldalát. A fiúk természetesen nevetni kezdtek, és rászóltak, hogy tartsa rendesen a seggét, az előbb kellett volna táncolni a Mizura, hogy ha nem tartja rendesen a seggét, akkor többet kap, hogy egyelőre nem is kapott nagyokat és hálásnak kéne lennie, és hogy férfiasan kell bírni a verést. Sanyi után Ádám következett, aki tanácsot kért a többiektől, hogy vajon ő is csak a jobb oldalra üssön, vagy csak balra, hogy "egyenlítse ki a helyzetet”? Végül a bal oldal mellett döntött, és a 20 ütés végére Janinak mindkét farpofája egyformán égett. Norbi következett, akit a többiek bíztattak, hogy csak keményen, mivel ez volt az első alkalom, hogy nem ő kapott, hanem adhatott avatást. Az első ütés jó nagyot szólt, sokkal erősebb volt, mint amekkorát a többiek ütöttek, és csaknem rögtön megjelent egy vörös nyom melyen símán kivehető volt a papucstalp alakja. 19 hasonló erejű ütés következett, és Jani feneke egyre vörösebb lett, a papucsnyomok egymást érték, majd összeolvadtak. Egyre gyakrabban nyögött, sóhajszerű hangokat hallatott, de egyelőre nem kezdett sírni.
Kész vagyunk a papuccsal, Jani, jönnek a szíjak - mondta Dani. Csak 50et kapsz, azaz 10et mindenkitől, nem sok az, kérdezd csak meg Norbit - ezen mindenki nevetni kezdett, Norbit kivéve, aki elvörösödött, és persze Janit, aki azon gondolkodott, vajon megmasszírozhatja-e a fenekét vagy azért is kinevetik és rászólnak. Csak ne mozgasd a segged, mert többet kapsz - folytatta Dani, és el is kezdte kiosztani a büntetést. Nem ütött teljes erővel, de Norbi minden ütésnél egy egyre vékonyodó, sírós nyögést hallatott. Az ütések nem hagytak egyelőre kivehető nyomokat a már vörös fenéken, de a fájdalom, és az égető érzés erősödött. Amint megvolt a 10 ütés, Sanyi gyorsan átvette Danitól a szíjat, hogy ne hagyja “kihűlni” az ütéseket. Jani nyögései egyre hangosabbak lettek, és Jani érezte amint a könnyek elöntik a szemét, de igyekezett nem sírni. Csabi sem hagyta pihenni, a többiek pedig bíztatták, hogy így legalább hamar túl lesz az egészen. Az ütések erősödtek, nagyobbakat csattant a szíj, kezdett vastag, kékes vörös csíkokat húzni a vékony fiú bőrén, aki érezte, ahogy kezd feldagadni a feneke. Jani néhányszor behajlított a térdeit, de Dani figyelmeztette, hogy így kinyílik a segge, és látszik a segglyuka, és ha ott találják el, az fájni fog, azt jobb lenne ha elkerülné. Ádám következett, aki erőseket ütött, és Jani először nyúlt hátra a fenekéhez, miközben a térdeit is behajlította.
Ne raid be a kezed Jani mert előlről kezdjük az összes szíjat, mondta Dani, mire Jani félénken, elcsukló, sírós hangon mondta, hogy kérlek, ne, amin a fiúk jót nevettek. De többet nem rakta be a kezét. Ádám a fenék egyre alsóbb részeire ütött, igyekezve eltalálni többször ugyanazt a csíkot, mely a fenék és combok határán volt. A 10 ütés végére egy véraláfutás kezdett ott kialakulni, és Jani csendesen sírni kezdett.
Te is oda üss, hadd tartsa észben az első avatást - mondták a fiúk Norbinak, aki átvette a szíjat Ádámtól, akivel pacsizott is egyet. Ő is igyekezett ugyanazt a már kékes csíkot eltalálni, és a Jani sírása, bár még mindig halk volt, egyre nylvánvalóbbá lett.
Míg Dani kiválasztotta a legmegfelelőbb vesszőt, Janit, pihenni hagyták. Fogta a fenekét és csendben sírt, míg a többiek bíztatták, hogy már csak a 100 vessző van hátra, és gonoszul nevettek. Ne aggódj, nem ütünk nagyon erősen, mondták, adtak neki egy kis vizet inni, és emlékeztették, hogy nem szabad majd mozgassa a fenekét, majd rászóltak, hogy fogja meg újra a térdeit.
Dani kezdte a vesszőzést. A vékony mogyorófavessző hasította a levegőt, ijesztő hangot hallatva, és még vörösebb csíkokat rajzolt az amúgy is vörös fenékre.
Jól áll majd a zebrasegg - mondta Norbi, mire a többiek emlékeztették, hogy nemrég még ő volt a zebraseggű és még lehet, ha már elfelejtette, hogy milyen avatást kapni. Csak Ádám igyekezett mind a 20 vesszőt ugyanarra, a szíj által hagyott véralfutásra ütni, a többiek azon voltak, hogy az amúgy kis felületen egyenlően legyen elosztva a csíkok. Amikor két csík találkozott vagy fedte egymást, Jani feljajdult, sírása egyre intenzívebb lett.
Mindössze 10 percet tartott, míg ráverték mind a 100 vesszőt Jani fenekére. Ezután Norbit elküldték a mosdóba egy vizes törölközőért, amit Jani vacsoráig a fenekén tarthatott. Jani tapogatta a fenekét, és csodálkozva látta, hogy nem vérzik, mire megmagyarázták neki, hogy csak sebesnek érzi a fenekét, de nincs semmi baja, és sose ütnek annyira erősen hogy sebek legyenek. Azt ajánlották neki, hogy feküdjön hason az ágyán és tartsa a fenekén a vizes törcsit amíg eljön a vacsora ideje. Jani lassan abbahagyta a sírást, és kezdte jobban érezni magát. Mindenki pacsizott vele, megölelték, és belátta, hogy nem volt annyira szörnyű az avatás amennyire félt tőle, szégyelte is kicsit magát, visszamosolygott a többiekre. Megértette, hogy jó helyre került, jó barátokra talált, bár vár rá jó néhány avatás még ebben a tanévben.
