HTML

Néha a jó fiúkat is el kell fenekelni

Ez a blog elsősorban azokhoz szól, akiket érdekel a fiúk más fiúk vagy férfiak általi elfenekelése. De benézhetnek ide azok is, akik újra át akarják élni fenekeléssel kapcsolatos emlékeiket. Szabályok: 1) mind a fenekelő, mind az elfenekelt fél fiú vagy férfi (bőven van más oldal, amely lányokkal és nőkkel foglalkozik). 2) Csak nagykorúak fenekeléséről lesz itt szó.

Friss topikok

  • kishangyácska: Nagyon jók a cikkek,de nekem nagyon hiányoznak hozzájuk,a képek.Nagyon örülnék,ha lennének képek is. (2013.09.22. 00:13) Egy felnőtt fiú büntetése
  • Kriszke23: Ez egy igazán aranyos, szívet melengettető sztory volt. főleg a vége:) ari történet, nah. NAGY K... (2012.01.19. 22:39) Az utcafiú
  • gaymans: Lesz ennek a blognak folytatása? van rá időd? kedved? szándékod? (2011.10.12. 13:54) Születésnapi fenekelés - Lengyelország
  • piffpuff: A hozzászóló köszöni az új történetet. Ezek szerint a felnőtt "kisfiú" idősebb is lehet az első r... (2009.05.12. 00:45) Néha csak úgy megesik egy fiúval...
  • piffpuff: Sajna már egyik videót sem lehet megnézni (This video has been removed by the user.) Kár... (2009.05.04. 14:45) Miért jár fenekelés?

Linkblog

Az avatás

2018.02.24. 15:06 SpankerBp

Mindenkinek nehéz egy új környezetbe kerülni 18 éves korában. Janinak, a félénk, vézna fiúnak akit édesanyja egyedül nevelt, még nehezebb volt elszakadni otthonától. Édesanyja az egyre növekvő adósságai és a szegénység miatt külföldon kényszerült dolgozni, ezért neki, gimnáziumi végzősként, a legjobb megoldás a kollégiumba költözés tűnt.

Fiúk, új szobatársatok van, Janinak hívják, fogadjátok ahogy illik - így vezette be a kollégiumi nevelőtanár a hatágyas szobába, ahol 5, szintén korabeli fiú volt.

Ne félj tőlünk, nem eszünk meg - mondta neki István, akiről úgy tűnt, hogy ő a “főnök” a szobában. Te vagy a legújabb, ezért mindent meg kell tenned amit mondunk, és fel is fogunk avatni. De ha megkapod az első avatásodat, utána haver vagy, mindenhova együtt megyünk, elosztjuk az összes kajánkat, piát. Ez Sanyi, ez Csabi, ez Ádám, ez meg Norbi, rólam meg már tudod, hogy Dani vagyok - intézte gyorsan a bemutatást Dani.

Norbika, megszabadultál, már nem vagy te a legújabb - mondta Sanyi Norbinak, és mindenki röhögni kezdett.

Jani megijedt amikor meghallotta, hogy mindent meg kell tennie amit mondanak, és az avatásról sem gondolt semmi jót, de nem mert semmit mondani. Úgy gondolta hogy ha elfogadja a szabályokat, barátokat szerez, és szobatársai megvédik majd őt ebben az új környezetben.

Dani megmutatta neki az ágyát, egy felső ágyat az egyik emeletes ágyban. Megtudta, hogy ő kell kitakarítsa a szobát hetente egyszer, és levigye a szemetet - ez nem tűnt túl nehéznek, hiszen otthon sokkal többet kellett házimunkákban besegítsen, azonban megalázó volt. De jobbnak látta nem szólni. Az elkényeztetett, eddig mindentől óvott fiút az is megijesztette, ahogy szobatársai, különösen Dani határozottan beszéltek vele.

Lassan a beszélgetés más iránybe terelődött - hogy telt a nyár, milyen tanáraik lesznek, érettségi, ki mennyi pénzt hozott otthonról - minden, amiről kolis fiúk beszélnek a nyári szünet után. Jani nem szólt egy szót sem, de egyre ijedtebb volt, az avatásra gondolt, meg hogy parancsolgatnak neki. Szíve egyre hangosabban dobogott, és egy könny is kicsordult a szeméből. Amikor az egyik fiú elkezdte kicsomagolni a dolgait, és a strandpapucsát elővette, Dani megjegyezte, hogy ez a papucs pont jó az avatáshoz, jó nagyot lehet vele csapni, nem törik majd el, meg jól csíp. A többiek elkezdték az öveiket összehasonlítani, majd arról beszéltek, hogy hol lehet jó vesszőket találni a közelben. Jani szép lassan megértette, hogy ezekkel az eszközökkel akarják elverni a fenekét, és egyre ijedtebb volt. De azt mondta magának, hogy nem hal bele egy fenekelésbe, nem futamodhat most meg, ez volt az egyetlen megfizethető koli amely befogadta és jóba akart lenni mindenkivel. Azonban a kilátásáok - a fájdalom, a megalázás - ijesztőek voltak.

Milyen vézna, vajon hogy bírja egy ilyen vézna segg a vesszőt - nevetett Norbi.

Majd hozzászokik, ahogy te is hozzászoktál, mondta Dani. Talán majd kapsz néha te is egy avatást, hogy ne szokj el tőle teljesen és ne bízd el magad, mondta még, mire Norbi elvörösödött és elhallgatott.

Srácok, menjünk zuhanyozni, mert bűzlik a szoba. Mind utaztunk és kiizzadtunk - szólt Dani, és kinyitotta az ablakot. Mindenki nekiállt vetkőzni, és Jani meglepetésére mindenki levette a boxerét is, majd a dereka köré csavrt egy törölközőt. Ő az ágyán maradt, úgy próbálta levenni az ingét, nadrágját, zokniját.

Jani, gyere csak le, nem tudsz a fenti ágyon rendesen öltözni - szólt Dani határozott hangon. Állj csak oda a szoba közepére és vedd le a gatyád, hadd lássunk - mondta még. Nyugi, mind fiúk vagyunk, nincs mit szégyelnünk. Jani szégyenkezve letolta a boxerét térdig, majd rögtön eltakarta a kukiját.

Kezek tarkóra Jani, nincs semmi takargatnivalónk szobatérsak közt, mondta Dani. Mind fiúk vagyunk, mindenkinek vannak tökei.

Jani feltette a kezét a tarkójára, becsukta a szemét, és nagyon elvörösödött. Rászóltak, hogy forduljon meg, szemügyre vették a fenekét, kikérdezték, hogy kapott-e már verést a seggére, a talpára, tenyerére, vagy legalább pofont. Szégyenkezve mondta hogy csak az anyja neveli, és sosem kapott ki.

Semmi baj, mi majd bepótoljuk, mondták szobatársai, és nevetni kezdtek. Közben olyan megjegyzéseket tettek, hogy a kicsi és vézna segge nagyon ki fog készülni, hogy verésre szűz segge van és ezért fog jobban fájni, vagy hogy jó hogy nem szőrös a segge mert a szőr felfogná az ütéseket. Jani számára kezdett világossá válni, hogy az avatás nem egy egyszerű verés, hanem a meztelen fenekét fogják elverni. Kezdte megbánni, hogy kollégiumba jött, de tudta, mennyire csalódott lenne az anyja, ha ilyen könnyen feladná és úgy döntött, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, ezt az évet át kell vészelni valahogy. Látta, hogy Norbi egy vidám fiú, semmi baja, és úgy gondolta, hogy amit ez a fiú kibírt, ő is ki fog bírni. Végül engedték, hogy ő is a dereka köré tekerje a törölközőjét, és mind elindultak zuhanyozni a folyósó végén levő mosdóba. Jani meglepődött, hogy a zuhanyban nem voltak kabinok, de a többi fiú minden szégyenlősség nélkül levette a törölközőjét és ráérősen, jókedvűen mosakodtak, beszélgettek. Jani néha ösztönösen elfordult, takargatta magát, igyekezett mindig a hátát és a fenekét tartani a hozzá legközelebb állók fele.

Jani, mosd meg jól a segged - mondta Sanyi, és mindenki röhögni kezdett. Elmesélték, hogyNorbinak egyszer mocskos volt a segge amikor avatták, és emiatt megduplázták a büntetését. Jani egyre jobban aggódott, de alapsan beszappanozta a fenekét és bőven engedett rá vizet.

Amikor befejezték a zuhanyzást, a fiúk újra maguk köré tekerték a törölközőket és visszatértek a szobába. Elkezdték megvitatni, hogy mikor tartsák az avatást, vacsi előtt, vacsi után, vagy csak néhány nap múlva. Volt aki azt ajánlotta, hogy tartsanak Norbinak még egy avatást, hadd lássa Jani, hogy miről van szó és Norbi se bízza el magát túlságosan, de a legtöbben azt mondták, hogy jobb ha Jani minél hamarabb túl van az első avatáson, hadd tudja mi vár rá egész évben. Végül úgy döntöttek, hogy van még elég idő vacsoráig, úgysincs mit csinálni, tartsanak egy enyhébb avatást azonnal. Norbit leküldték a kollégium melletti parkba néhány vesszőt hozni, Janit pedig bátorították azzal, hogy nem árt neki egy verés, nem kell megharagudni, meg hogy 18 évesen épp itt az ideje hogy megkapja az első verését már. Kicsit nehéz lesz ülni meg hason fog aludni, de nagyobb baja nem lesz. Norbi visszatért a vesszőkkel, és Sanyi megállapította, hogy ezekkel alaposan meg lehet táncoltatni Jani seggét, bár Jani kissé megnyugodott, amikor látta, hogy a vesszők vékonyak, hajlékonyak. Ezután a fiúk félrevonultak egy sarokba, és halkan sugdolózva beszéltek, Jani pedig hátrafeküdt az ágyán, becsukta a szemét, és bár igyekezett megnyugodni, szíve erősen vert és reszketett a félelemtől.
Nemsokára hívták az első feladatot elvégezni. 200 guggolást kellett csinálnia, pucéron. Mondták neki, hogy nincs miért rajtamaradjon a gatya, csak izzadt lenne és foltos. Felhívták a figyelmét, hogy a guggolásokat egyenes háttal kell végeznie, kezei a tarkóján legyenek végig, hogy egész le kell menni, “míg a tökei leérnek a földre”, és amikor feláll, a térdeit teljesen ki kell egyenesíteni. Ahány hiányzik a 200ból, vagy ahány guggolás nem helyes, annyit fog kapni a seggére a papuccsal.
Az első tíz guggolás közben ötször szóltak rá, hogy tartsa egyenesen a hátát, egyenesítse ki a térdeit, ne engedje el a tarkóját. Dani minden hiba után húzott egy pálcikát egy papírra. Egyesek utasításokat adtak, például, hogy menjen lejjebb, mások bátorították, hogy jól van, megy ez, hajrá. 40 után égni kezdtek a combjai, 50 után lihegett. A hetvenedik guggolás után úgy érezte, remegnek a lábai, a századik után pedig úgy érezte, nem bírja tovább. Még sosem csinált ennyi guggolást. Egyre gyakrabban vesztette el egyensúlyát, majd 120nál feladta. Dani összeszámolta a hibákért felírt pálcikákat, és felírta a papírra hogy 20, majd a hiányzó guggolásokért, hogy 80. A biztonság kedvéért azt is felírta, hogy 20+80=100. A szobatársak röhögtek, és mondták Daninak, hogy nem kellett volna feladni ilyen könnyen, 100 papucs bizony csípni fog.
A következő feladat tánc és ének volt. Jani azt mondta, hogy nem tud énekelni, hogy nincs hangja, és táncolni sem tud, de mondták neki, hogy ha próbálkozás nélkül feladja, akkor 100at kap Dani bőrszííjával a seggére. Inkább próbáld meg, lehet hogy akkor csak 70et kapsz - mondták röhögve. Norbi sokat tudóan mondta, hogy 100 öv kurvára fáj, főleg, hogy előtte 100 papucsot is fog kapni. Végül megegyeztek, hogy énekelje el a Mizut és próbáljon táncolni is. Jani rászánta magát, szobatársai pedig megállapították hogy tényleg szarul énekel, következő avatásokra gyakorolni kell, de úgy döntöttek, hogy “csak” ötvenet írnak fel ezért a feladatért.
A következő próba az volt, hogy meg kellett ágyaznia Daninak, 3 perc alatt. Az ágyneműnek símának kellett lennie, 10 vessző járt minden ráncért. Jani majdnem elsírta magát a félelemtől, 10 vessző minden ráncért nagyon sok, és lehetetlennek tűnt 3 perc alatt szépen megágyazni. Nekilátott, és sikerült befejeznie úgy-ahogy az ágyazást 3 perc alatt, azonban elég ráncosra sikerült az egész. Sanyi kellett volna számoljon, de azt mondta, egyezzünk ki 10 ráncban, mert képtelenség ennyi ráncot megszámolni, és elég lesz Janinak 100 vessző az első avatásán. mindenki egyetértett, és Dani felírt a papírra 100at, majd közölte, hogy három próba mára elég, lesznek majd komolyabb avatások, több és nehezebb próbákkal.
Norbi, mutasd be Janinak, hogy álljon be térdfogásba - mondta Dani. Norbi engedelmesen lehajolt, kis terpeszben, és elmagyarázta Daninak, hogy hozzá kell érjen a térdéhez, hogy csak lazán kell tartsa a fenekét, nem szabad feszíteni, és nem szabad sem jobban lehajolni, sem kiegyenesedni, felugrani, nézni pedig a lábbujjakat kell, nem szabad hátranézni.
Akkor az első a 100 papucs lesz, az fejenként 20. Nem is sok - mondta Dani. Egy igazi avatásnál fejenként 100 is lehet, de kezdetnek elég ennyi. Jani félénken megköszönte, mire a többi fiú nevetni kezdett azon, hogy mennyire fél.
Dani fogta először kézbe a papucsot, és felszólította Janit, hogy álljon be térdfogásba, ahogy Norbi mutatta. A papucs hajlékony, gumiszerű műanyagból volt. Az első 10 ütést Jani alig érezte, de a következő 10 már kezdte égetni a kis és sovány fenekét. Mindenesetre, amikor Dani átadta Sanyinak a papucsot, Jani úgy érezte, hogy kibírható az avatás, fölösleges volt annyira aggódni.
Sanyi az első ötöt csak a jobb farpofára adta, majd a következő ötöt a balra, majd megismételte ezt, és Jani először hallatott egy halk, ösztönös nyögést az avatás alatt.
Csabi átvette a papucsot, és erősebben kezdett ütni, ugyanarra a jobb farpofára, ahová Sanyi az utolsó 5öt ütötte. Minden ütés nagyot csattant, és Jani úgy érezte, ég a jobb segge, és próbálta a bal fenekét az ütések irányába tartani, hogy kicsit pihentesse a jobb oldalát. A fiúk természetesen nevetni kezdtek, és rászóltak, hogy tartsa rendesen a seggét, az előbb kellett volna táncolni a Mizura, hogy ha nem tartja rendesen a seggét, akkor többet kap, hogy egyelőre nem is kapott nagyokat és hálásnak kéne lennie, és hogy férfiasan kell bírni a verést. Sanyi után Ádám következett, aki tanácsot kért a többiektől, hogy vajon ő is csak a jobb oldalra üssön, vagy csak balra, hogy "egyenlítse ki a helyzetet”? Végül a bal oldal mellett döntött, és a 20 ütés végére Janinak mindkét farpofája egyformán égett. Norbi következett, akit a többiek bíztattak, hogy csak keményen, mivel ez volt az első alkalom, hogy nem ő kapott, hanem adhatott avatást. Az első ütés jó nagyot szólt, sokkal erősebb volt, mint amekkorát a többiek ütöttek, és csaknem rögtön megjelent egy vörös nyom melyen símán kivehető volt a papucstalp alakja. 19 hasonló erejű ütés következett, és Jani feneke egyre vörösebb lett, a papucsnyomok egymást érték, majd összeolvadtak. Egyre gyakrabban nyögött, sóhajszerű hangokat hallatott, de egyelőre nem kezdett sírni.
Kész vagyunk a papuccsal, Jani, jönnek a szíjak - mondta Dani. Csak 50et kapsz, azaz 10et mindenkitől, nem sok az, kérdezd csak meg Norbit - ezen mindenki nevetni kezdett, Norbit kivéve, aki elvörösödött, és persze Janit, aki azon gondolkodott, vajon megmasszírozhatja-e a fenekét vagy azért is kinevetik és rászólnak. Csak ne mozgasd a segged, mert többet kapsz - folytatta Dani, és el is kezdte kiosztani a büntetést. Nem ütött teljes erővel, de Norbi minden ütésnél egy egyre vékonyodó, sírós nyögést hallatott. Az ütések nem hagytak egyelőre kivehető nyomokat a már vörös fenéken, de a fájdalom, és az égető érzés erősödött. Amint megvolt a 10 ütés, Sanyi gyorsan átvette Danitól a szíjat, hogy ne hagyja “kihűlni” az ütéseket. Jani nyögései egyre hangosabbak lettek, és Jani érezte amint a könnyek elöntik a szemét, de igyekezett nem sírni. Csabi sem hagyta pihenni, a többiek pedig bíztatták, hogy így legalább hamar túl lesz az egészen. Az ütések erősödtek, nagyobbakat csattant a szíj, kezdett vastag, kékes vörös csíkokat húzni a vékony fiú bőrén, aki érezte, ahogy kezd feldagadni a feneke. Jani néhányszor behajlított a térdeit, de Dani figyelmeztette, hogy így kinyílik a segge, és látszik a segglyuka, és ha ott találják el, az fájni fog, azt jobb lenne ha elkerülné. Ádám következett, aki erőseket ütött, és Jani először nyúlt hátra a fenekéhez, miközben a térdeit is behajlította.
Ne raid be a kezed Jani mert előlről kezdjük az összes szíjat, mondta Dani, mire Jani félénken, elcsukló, sírós hangon mondta, hogy kérlek, ne, amin a fiúk jót nevettek. De többet nem rakta be a kezét. Ádám a fenék egyre alsóbb részeire ütött, igyekezve eltalálni többször ugyanazt a csíkot, mely a fenék és combok határán volt. A 10 ütés végére egy véraláfutás kezdett ott kialakulni, és Jani csendesen sírni kezdett.
Te is oda üss, hadd tartsa észben az első avatást - mondták a fiúk Norbinak, aki átvette a szíjat Ádámtól, akivel pacsizott is egyet. Ő is igyekezett ugyanazt a már kékes csíkot eltalálni, és a Jani sírása, bár még mindig halk volt, egyre nylvánvalóbbá lett.
Míg Dani kiválasztotta a legmegfelelőbb vesszőt, Janit, pihenni hagyták. Fogta a fenekét és csendben sírt, míg a többiek bíztatták, hogy már csak a 100 vessző van hátra, és gonoszul nevettek. Ne aggódj, nem ütünk nagyon erősen, mondták, adtak neki egy kis vizet inni, és emlékeztették, hogy nem szabad majd mozgassa a fenekét, majd rászóltak, hogy fogja meg újra a térdeit.
Dani kezdte a vesszőzést. A vékony mogyorófavessző hasította a levegőt, ijesztő hangot hallatva, és még vörösebb csíkokat rajzolt az amúgy is vörös fenékre.

Jól áll majd a zebrasegg - mondta Norbi, mire a többiek emlékeztették, hogy nemrég még ő volt a zebraseggű és még lehet, ha már elfelejtette, hogy milyen avatást kapni. Csak Ádám igyekezett mind a 20 vesszőt ugyanarra, a szíj által hagyott véralfutásra ütni, a többiek azon voltak, hogy az amúgy kis felületen egyenlően legyen elosztva a csíkok. Amikor két csík találkozott vagy fedte egymást, Jani feljajdult, sírása egyre intenzívebb lett.

Mindössze 10 percet tartott, míg ráverték mind a 100 vesszőt Jani fenekére. Ezután Norbit elküldték a mosdóba egy vizes törölközőért, amit Jani vacsoráig a fenekén tarthatott. Jani tapogatta a fenekét, és csodálkozva látta, hogy nem vérzik, mire megmagyarázták neki, hogy csak sebesnek érzi a fenekét, de nincs semmi baja, és sose ütnek annyira erősen hogy sebek legyenek. Azt ajánlották neki, hogy feküdjön hason az ágyán és tartsa a fenekén a vizes törcsit amíg eljön a vacsora ideje. Jani lassan abbahagyta a sírást, és kezdte jobban érezni magát. Mindenki pacsizott vele, megölelték, és belátta, hogy nem volt annyira szörnyű az avatás amennyire félt tőle, szégyelte is kicsit magát, visszamosolygott a többiekre. Megértette, hogy jó helyre került, jó barátokra talált, bár vár rá jó néhány avatás még ebben a tanévben.

Szólj hozzá!

Címkék: büntetés kollégium verés avatás szivatás beavatás fenekelés bentlakás

Az utcafiú

2011.11.16. 00:09 SpankerBp


Egy kapualjban láttam meg. Nem volt kétség affelől, hogy miért van ott. Ez "az" a városrész volt, este, és "úgy" volt öltözve. Kapucnis póló, sportcipő, farmer. Szoros farmer. Ebben a városban csak azok a fiúk viselnek szoros farmert, akik üzletet szeretnének kötni.

Megálltam tőle pár lépésnyire és végigmértem. Észrevett. Tudta miért vagyok ott. Megértette mik a céljaim.

Közhely, hogy cigivel kellett volna kínálnom. Vagy ő kellett volna tüzet kérjen. De a régi szokások már elavultak. Én nem cigizem, a fiúknak az utcán pedig nincs pénzük cigire. Kezei össze voltak kulcsolva a mellkasán, nagyon fázhatott. Tél közepe volt. Közelebb mentem. Alacsonyabb volt mint én, pedig én sem vagyok magas... A farmer szűk volt, de legalább feszített rajta. Sliccnél is, meg a combjain is. Arca tiszta, sokkal kevésbé viharvert, mint a legtöbb fiúnak aki az utcán él. Késői tizenévesnek, max 20nak látszott. Nem voltak ütések nyomai az arcán. Amint egy mélyebb levegőt vett és fújta ki a száján, láttam, hogy fogai sem hiányoznak. Ezek szerint rég nem verekedett - gondoltam. Nem mintha sokat számítana. Nem fog sokat mosolyogni - gondoltam. Beszélgetni sem nagyon. Nem tűnt kábítószerfüggőnek sem. Ha az utcán él és eladja magát, biztos nem régóta teszi. Elég jól nézett ki - és ez ritkaság az utcán, bármit is láttok a pornófilmekben erről.

Beszéltem hozzá. Ha nem mond semmit, igent jelent. Ha megrázza a fejét, azt jelenti, hogy elmehetek. Láttam hogy aggályai vannak. Nem voltam jól öltözve. Nem értette, miért van egy fiatal pasinak szüksége arra, hogy fizzessen. Hamar megtudta.

"El lehet téged fenekelni, fiú?"

Egy pillanatra izgalmat láttam rajta. De csak egy pillanatra. Csak egy kis fény a szemében, ami reményt adott nekem. Egy ilyen fiúnál ez nagyon ritka volt.
Bólintott. A szíjamra tettem az újamat.

"Csak nem a csattal"  - mondta. Rajtam volt a sor, hogy bólintsak.

"Mennyit bírsz ki?" - kérdeztem?

"Amennyit akarsz" - vágta vissza óvatosan. Mosolyogtam. Meglátjuk.

"Meg akarom tapogatni a segged, fiú" mondtam, és közelebb léptem.

"Nincs tapi amíg nem kötünk üzletet" - mondta.

"Akkor lássam". Megvonta a vállát, megfordult, hátradugta egy kicsit. Még a pulcsit is feljebb húzta. Jó feneke volt, még így nadrágban is.

Megfordult és felvonta a szemöldökét. Ideje pénzről beszélni.

Többet kért mint mások. Igaz, jobban is nézett ki.

"Nem egy órára kellesz, fiú. Egész éjszakát akarok."

Hatszoros árat mondott. Hidegen mosolyogtam.

"Kár, fiú. Üzletet köthettünk volna" - megofrdultam, és elindultam.

Gyere utánam, fiú. Gyere utánam.

"Várj" hallottam megkönnyebbülésemre. Újabb számot mondott. Az "óradíj" négyszeresét, pedig háromszoros a bevett szokás. Levette kapucniját, és szemügyre vettem szelíd, szép arcát. Szőke haja volt. Beadtam a derekam.

Bólintottam. Elindultam, és utánam jött.

Láttam, hogy a kocsim nem tetszik neki. De nem mondott semmit. Csendben ült a széken amíg a hotelhez értünk. Mindig ide hoztam a fiúkat. Csendes, elhagyatott, és a falak vastagok. De más jót nem tudnék mondani róla.

A recepciós odalökte nekem a kulcsokat. Röpke pillantást vetett a fiúra, majd rám, de nem mondott semmit.

A kilincshez nyúltam, és a fiúra néztem.

"Én betartom az egyezséget fiú, de ne állj ellen nekem. Csináld amit mondok, kérdés nélkül."

Bólintott.

Bementünk a szobába. Letettem az éjjeliszekrényre a pénze felét, és megmutattam neki a másik felét. Levettem az ingemet. Tudta, hogy ő következik, és levette a pulcsiját. Szűk, szürke póló volt rajta. Gyengéden megtapogattam mellkasát és feszes hasizmát. Vékony volt.

"Éhes vagy?"

"Aha"

"Rendben, lemegyünk enni. De előbb szükséged van egy kis bemelegítésre a térdemre fektetve, úgy érzem". Leültem az ágyra, és a combomhoz értem.

Látszott hogy érti, mit akarok. Ráfeküdt a combjaimra, felsőteste az ágyon. kicsit elrendeztem a csípőjét, hogy kerek, kis feneke magassabban legyen. Rácsaptam az egyik oldalra, majd a másikra. Semmi reakció. közepesen erősen utöttem, ritmikusan, sokat. Nem akartam mindjárt az elején ráijeszteni. Benyúltam a lába között, és éreztem, hogy erekciója van.

Néhány perc múlva a kezem kezdett fájni és zsibbadni. Az ő feneke is, mert kis nyögéseket halottam minden csapás után. Bal kezemmel benyúltam a pólója alá. Simogattam a hátát, éreztem ahogy megfeszülnek izmai minden csapás után.

A szoba állott levegőjében kezdtem érezni a fiú szagát. Az utca szagát, de az izzadtságét is. Zuhanyra volt szüksége. Megsimogattam a fenekét, csipőjét, a hátát, és lábra segítettem.

"Menj zuhanyozni, fiú. Utána megyünk kajálni."

Utánamentem a kis mosdóba, és néztem, amint levetkőzik. Levette szűk, szürke polóját is. Mellbimbói meg voltak merevedve, kiálltak. Testén nem voltak zúzódások. Ügyes fiú volt, ha megúszta az utcán verekedés nélkül. A hozzá hasonló sorsú fiúknak mind van legalább egy sebük, de neki nem volt. Egészséges volt, és tele energiával. Keze tiszta volt. Nem drogozott, vagy legalábbis nem szúrta magát. Lerúgta mocskos sportcipőjét, és fehér, lyukas zokniját.

Rámnézett, és a nadrágjához nyúlt. Elkezdte kigombolni, és lehúzta a cipzárt. Annyira szűk volt, hogy a csípőjéről két kézzel kellett lefejtse, és a combjairól is csak nehezen húzta le, de hamarosan lekerült róla a farmer. Még egy pillantás rám, és lehúzta kopott boxerét is. Nagyon jó teste volt. lehajtotta a WC fedőt, és letette ruháit. Beállt a zuhany alá.

Tudta hogyan kell zuhanyozni h nézik. Bő szappannal és habbal nemi szerveire. Hátradőltem. Megsimogattam a farmam a nadrágomon keresztül, hogy lássa, tetszik amit csinál.

Egy kis kört írtam le az ujjamal a levegőbe. Megértette. Megfordult, és elkezdte szappanozni a fenekét. Tetszett az enyhe rózsaszín árnyalat, amit az első fenekelés hagyott fenekén. Lehajolt, megmosta a lábait, és kinyílt a feneke. ELőször láttam meg rózsaszín kis segglukát. Végül megmosta a haját. Végig lefele nézett, csak néha rám, leste, hogy kap-e valami jelzést tőlem. Engedelmes és csendes volt.

Megtörölközött, előbb mellkasát, majd fenekét. Újra lehajolt a lábait megtörölni, majd maga köré tekerte a törülközőt. Magamhoz vettem a ruháit, és kimentünk a szobába. Egy kis csomagot adtam neki. Egy tiszta fecske-alsó volt benne, új, szoros. Felvette, és felém fordult. Nagyon jól nézett ki. Egy ilyen fiú jobbat érdemel.

Modellkedés, vagy eszkortkodás... vagy csak nem tudta hogy mennyire jól néz ki? Lehet nem mondta neki senki.

Egy fehér póló, egy új zokni... így olyan kisfiúsan nézett ki. Egy ideig egyenesen, büszkén állt, majd lesütötte a szemét. Odamentem hozzá, és megmarkoltam a fenekét.

Magamhoz öleltem, megszagoltam. Igen, ez a fiú tiszta volt és kész arra hogy kezelésbe vegyem. Már csak enni kellett adnom neki, és egész éjszakára kész lesz.
A szemközti éjjel-nappali étterem jól szolgált engem az évek során. A felszolgálók diszkrétek voltak, nem kérdezősködtek. Hagytam hogy rendeljen bármit, én csak egy kávét kértem. Az étterem nagyon csendes volt. Éjfél volt. Míg evett, néha hozzáértem a combjaihoz, megfogtam. Kigomboltam a nadrágját, és benyúltam a fenekéhez. Simogattam, megfogtam. Félénken mosolygott, de nem mondott semmit.

Nem tudtam mit gondoljak róla. De az egyes számú szabály hogy ne kérdezz semmit. Látta hogy hogy nézem, és rámmosolygott. Hidegen néztem rá. Nem akartam belemenni semmiféle játékba. Fejezd már be az evést - gondoltam. Fel akarlak vinni a szobába, elfenekellek és megduglak.

Megint rámmosolygott. Ha nem hagyja abba, megkapja a következő adagot - gondoltam. Megfogtam a kezét, és bevonszoltam a mosdóba. Jött utánam engedelmesen, de azért erélyes voltam. Bevittem egy fülkébe. Letoltam a nadrágját, majd az alsóját, és meglepetésemre hátradugta a fenekét. Ez a fiú akarja ezt? Erősen és gyorsan csapkodtam.

Nem voltam gyengéd ezúttal, erősen büntettem a kezemmel a fenekét, amíg láttam hogy érzi. Azt akartam hogy megértse, nem viccelek.

"Ne viccelődj többet, fiú. Én döntöm el mokor, hogyan kapsz ki. Ez nem egy apa-fiú szerepjáték, megértetted?" - súgtam a fülébe.

"Menjünk, edd meg a maradék kajád".

Kimentem a mosdóból, és leültem. Követett és megette a hamburgerét. Úgy tűnt, alaposan meg lett büntetve, és ez elégedettséggel töltött el.

Kinézett az ablakon.

"Napforduló van" - mondta.

"Mi?"

"A leghosszab éjszaka." - mondta, még mindig kifele nézve.

Sóhajtottam. Nem akartam párbeszédbe keveredni erről. De úgy tűnt, van némi általános műveltsége. Mit keres ez a fiú az utcán?

Az ajtó fele intettem, és elindultam. Csend volt a szállodában. Előre küldtem a fiút, és néztem a seggét, ahogy lépkedett a lépcsőn. Néha rácsaptam. Nagyon vártam már.

A szobába érve az ágy széléhez vittem, és az ölembe fektettem. Megfogtam egy szíjtartót a farmerén, és feszesre húztam a farmert a fenekén. Hosszasan fenekeltem kézzel, és éreztem ahogy feszes feneke felmelegszik.

Néhány tucat ütés után felállítottam, és letoltam a nadrágját. Visszafektettem a térdemre. EZúttal nem volt simogatás. Záporoztak az ütések az alsójára. Jól tette a

dolgát, nem mozgatta a fenekét, feszesen tartotta. A fehér alsó feszes volt a fenekén. Én pedig eltökélt voltam hogy alaposan elfenekelem. Teljes erőből, jobb fenék, bal fenék, alsó és felső fenék. Bedugtam a bal kezem az alsója alá, a jobb oldalra amíg jobb kezemmel a bal fenekét büntettem, és így tovább. Egy fenekelés, egy szorítás, és így tovább. Kezdte érezni. Folytattam, amíg elkezdett mocorogni és nyögni egy kicsit a fájdalomtól. Fenekét forrónak éreztem.

A fiú jó volt. Nem emlékszem hogy lett volna dolgom ilyen jóseggű fiúval akit az utcáról szedtem fel.

Felhúztam magasra az alsót, amíg a puha anyag beszorúlt a fenekébe, szabaddá téve annak nagy részét. Már alaposan rózsaszínű volt a feneke. Az alsójától fogva emeltem magassabbra a fenekét, és fenekeltem tovább. Felállt nekem is - de meglepetésemre - neki is. De nem baj ha tetszik neki. Elmehet ahányszor akar- gondoltam. Számomra nem fontos, hogy élvezi-e. Addig fenekelem, hosszasan és keményen, amíg én akarom.

Hosszasan fenekeltem még így, majd felállítottam. Feneke már piros volt, szép és ropogósan piros. Erekciója volt, úgy tűnt, hogy a pénisze nedves...

"Vetkőzz le"

Levette a cipőjét, majd a farmert ami ekkor a bokájáig volt csak letolva. Nem volt rájuk szükség már ezen az éjszakán, és gondoskodtam róla, hogy ezt értésére adjam.

Levette a pólóját. Amint pólója eltakarta az arcát, megcsíptem a mellbimbóját. Felnyögött - szépen. Majd letette a pólót.

Magam húztam le az alsót.

Nagyon állt, majdnem csöpögött.

"Térdelj az ágyra, négykézláb, fiú".

Behúzta a fejét és kidugta a fenekét. Értettt ehhez.

Megcsókoltam, megnyaltam a seggét. Jóízű volt. Meglepődött, felkapta a fejét, majd újra lehajtotta.

Ránéztem a fenekére. Vörös és fényes. Pont ilyen kell legyen - mielőtt megszíjazom. Hallotta, amint szíjamhoz nyúlok.

Nem fogom elpazarolni ezt a pillanatot. Nem lesz bemelegítés - gondoltam -  csak kemény fenekelés, már az elejétől. Betartom a szabályt - nem lesz csatt. Duplán hajtottam a szíjat, és belekezdtem. Keményen, egyszerre mindkét oldalra. Nagyot szólt. Kapott még hatot gyorsan, egymásután. Ezeket is ugyanolyan keményen. Kissé reszkettek már a lábai, amint térdelt. Én is kezdtem izzadni. Levettem az ingem, és odamentem hozzá. Fogtam egy nagy párnát és alátettem. Mondtam, hogy feküdjön rá, és ő rádőlt. Feneke a magasban volt, míg lábai és felsőteste az ágyon. Így könnyű célpontnak tűnt a feneke. RÁhúztam 50et, gyors egymásuténban. MInden ütésnél ránehezedett a párnára, és összehúta a fenekét, mikozben csendesen nyögött. Tudtam, hogy közel van. Szóltam hogy nézzen rám. Hátrafordította a fejét. Könnyes volt a szeme, arca pedig nagyon piros. Kapott még egy tucatnyit. Nyögései egyre hangosabbak voltak. Nagyokat kapott, miközben elélvezett, minden ütés alatt kissé  felkiáltva.

Szíjazhattam volna tovább, de akartam egy kis szünetet hagyni neki, hisz épp most ment el. Inkább leültem a feneke mellés, és simogattam, fogdostam, nézegettem a "munkám" eredményét. Csókolgattam a fenekét, és mintha éreztem rajta a bőrszíjam ízét. Lassan lenyugodott. Ujjazni kezdtem. Felsóhajtott, és tudtam hogy kész van rá.

Letoltam a nadrágomat, és felhúztam az óvszert. Tudta mi a dolga, és szétfeszítette a fenekét. Behatoltam, és ledöntottem az ágra. Rándehezedtem, és keményen dugni kezdtem. Majd a hátára fordíttotam, lábai a vállamra, és így dugtam. Hamarabb ment el, mint én. Látszott hogy élvezi.

Kihúztam és rászóltam

"Zuhany, fiú".

Nem mozdult. Biztos álmodozott.

"Megmosnál engem?" - kérdezte. Egyre furcsább ez a fiú... De végül is miért ne?

"OK" - mondtam.

Előre ment, és belépett a zuhanyba. Utánamentem. Lemostam előbb elől, majd megfordult. Beszappanoztam a hátát, és gyengéden a fenekét, amely nagyon érzékeny volt, forró, helyenként elkezdett dagadni.

Lemostam gyengéden. Ő is lemosott engem Kiléptünk. Rámnézett, és láttam rajta hogy tudja, eljött az ideje egy újabb fenekelésnek. Nyugodt volt. Nem olyan mint a többi hasonló fiú. Eszembe kellett juttatnom hogy fizetek ezért, nem kell sajnálnom.

Beállítottam a kád mellé. Megfogta a kádat mindkét kezével, kis terpeszben. Elővettem egy hajkefét. Egy olcsó, fa hajkefét, nehéz, óvális alakút. Hozzáérintettem a hajkefe hátát a fenekéhez. Láttam, hogy jól esik neki, ahogy a hűvös fa hozzáér. Újra erekcója volt, és az enyém is kezdett magához térni. Elkezdtem fenekelni a hajkefével, egyszerre egy oldalán, jól kiterjesztve az ütéseket az egész fenekére. Egyre vörösebb lett, tudtam, hogy később véraláfutások is lesznek. Lassan kezdett sírni, majd zokogni - magas, vékony, de elfojtott hangon. Egyre erősebben ütöttem, meg akartam törni. Sokszor ugyanarra a helyre, mielőtt egy új helyre koncentráltam volna. Egyre hangosabb volt a sírás, de nem mozgott. Megfogtam a farkát, és húzogatni kezdtem.

"Nagyon jól bírod fiú. Ügyes vagy" súgtam a fülébe.

Megfogtam a karját, és bevittem a szobába. A térdemre fektettem. Simogattam a hátát, miközben csendesen sírt.

"Már nincs sok hátra, fiú. De akarom látni hogy megtörsz. Nem kell hősnek lenned. Nyugodtan engedd el magad, és sírj" mondtam, és nekiálltam újra a hajkefével. Erősen ütöttem, egyre erősebben. Sírása is egyre hangosabb lett. Éreztem, hogy közel van. Lassítottam, és élveztem a mozgásait, a sírását. Majd éreztem, hogy újra elmegy - ezúttal a combomra...

Lefektettem az ágyra. masszíroztam, bekentem a fenekét krémmel, ami lehűtötte. Megujjaztam, majd újra behatoltam, amitől újra elélvezett.

És akkor megtörtént. Megcsókoltam. Megöleltem. És beszélgettünk. Ezt sosem lett volna szabad egy fiúval, akiért fizettem. De megtörtént. Megtudtam, hogy a szülei kitagadták, amikor kiderült hogy meleg. Elköltözött a barátjához, aki nemsokára szintén elküldte. Hat hete volt az utcán. Mesélte, hogy azelőtt táncolni tanult.

"Táncolj nekem" mondtam.

"Tényleg? Szeretnéd? kérdezte

"Igen"

Nem értek a tánchoz, de nagyon tetszett, amit a fiú csinált. Reggel 4 volt, a szoba is kicsi - mégis tetszett hogy hajlongott, ugrált, fordult, most már vörös, lilás fenekével. Végül összecsuklott.

"Rég nem gyakoroltam" mondta.

"Nem baj. Gyere mellém"

Simogattam. Átöleltem. Hamar elaludt a karjaimban. Hamarosan én is elaludtam.

Korábban ébredtem mint ő. Megfogtam a farkát, ami hamar reagált. Felállt. Felébredt, és ő is megfogta az enyémet. Elkezdte csókolni a testem.

"Lassabban a testtel, fiú" mondtam. Megállt.

"Elfenekelnél újra?" Kérdezte

"Igen" mondtam, és a térdemre fektettem újra. Kézzel, de erősen kezdtem a fenekelni a fiút. A fiamat. Dehogy a fiamat. A fiút.

Bár lehet hogy még találkozom vele. Ki tudja.

Erősen fenekeltem, de csak kézzel. Nem láttam értelmét újrakezdeni a hajkefével. Csendben nyögött, ahogy egy macska dorombol. Feneke lila volt.

Simogatni kezdtem.

"Jó voltál fiú. Öltözz fel" Nem mondott semmit, csak gyorsan felugrott. Letérdelt és bevette a farkam a szájába. Nem tudtam ellenállni. Hagytam hogy leszopjon, amíg elélveztem. Gyengéden simogattam a fejét. Lenyelte. Lezuhanyoztunk, felöltöztünk. Visszavittem oda ahonnan elhoztam. Szótlan voltam az úton.

Kiszállt, én is kiszálltam.

"Fiú..." mondtam, de megálltam.

"Anthony" mondta. Nem is tudtam eddig, hogy hívják. De pont ezt akartam kérdezni.

"Anthony, figyelj... szeretnélek máskor is látni. Itt a számom. ha szükséged van valamire, hívj... " és adtam egy névjegykártyát.

"Oké" mondta, és zsebrevágta. Hátat fordított, és elindult.

Én is hátat fordítottam, és tettem néhény lépést. Majd utánanéztem. Utánaszaladtam.

"Anthony, szeretnél velem jönni? Az otthonomba?"

"És nálad maradni?" kérdezte.

"Igen. Örökre" mondtam, és megcsókoltam.

1 komment

Születésnapi fenekelés - Lengyelország

2010.04.04. 17:24 SpankerBp

Lengyelországban van egy jó kis szokás: ha valaki 18 éves lesz, barátai elfenekelik. A youtubeon százával vannak ilyen videók, érdemes ott nézelődni. A cselekmény mindig ugyanaz: az ünnepelt lehajol egy kicsit, az ünneplők pedig kézről kézre adják a szíjat. Sajnos, a nadrág mindig az ünnepelten marad, de az ütések száma és ereje elég kiadós büntetést eredményez.

Persze, még jobb volna, ha minden résztvevő 10et, vagy netán 25öt adna, no meg ha a nadrágot és az alsót is is le kéne tolnia az ünnepeltnek...

Válogattam a kedvenceimből, hátha tetszenek nektek is.

 

 

2 komment

Címkék: büntetés verés fenekelés nagykorúsítás

Néha csak úgy megesik egy fiúval...

2009.05.11. 00:25 SpankerBp

Egy hozzászóló késztetett újra írásra. Azt kérdezi, hogy lehet-e egy fiút elfenekelni csak úgy, vagy meg kell várni, amíg elkövet valamit.

Erről találtam egy nagyon tanulságos olvasmányt, amit lefordítottam nektek.

 

LARRY fenekelése

Vasárnap volt. Sokáig aludtunk, majd kirándulni mentünk. Ahogy Larry lépkedett a sziklákon, rájöttem, hogy mar három hete nem fenekeltem el. Amikor befogadtam, hetente csinált valamit, amivel kiérdemelte. De most mar elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a térdemre fektessem egy hosszú es kemény fenekelésre, nem valami nagyobb hibáért, csak olyan kisebb, észrevétlen dolgokért, es hogy ezentúl engedelmesebb, óvatosabb legyen. Eldöntöttem, hogy ennek ma este, vacsora után meg kell történnie.

 

Amikor hazaértünk, Larry lent maradt az udvarban lemosni az autót, én pedig a konyhába mentem. Vacsorát készítettem, és közben tervezgettem. 10 perc múlva, Larry felkiabált:

 

"Mi van vacsorára?"

 

"Steak" mondtam

 

"Az jó" mondta mar bentről, amint a kezeit mosta. "Segíthetek valamit?"

 

"Igen" mondtam, úgy, hogy rá sem néztem. Hol van az a paskoló amivel utoljára elfenekeltelek?

 

"A mosdóban. Miért?"

 

"Átvinnéd kérlek a nappaliba? A kis korbácsot, meg a többi eszközt is vidd".

 

Közelebb jött hozzám, és aggódó hangon kérdezte:

 

"Miért akarod hogy a nappaliba vigyem ezeket?"

 

"Ma este el foglak fenekelni. Ezért" mondtam.

 

"Viccelsz?" Kérdezte. "Csináltam valamit?"

 

"Semmi különöset az utóbbi időben, csak apró dolgok. De azért el foglak fenekelni. Egy 18 eves fiút gyakran el kell fenekelni, te pedig rég nem kaptál ki."

 

"Valóban regen volt" mondta, elsápadva. "De..."

 

"És akkor miért ne fenekelnélek el ma este?" kérdeztem.

 

"Basszus... nem csináltam semmit."

 

"Csináld amit mondtam. És vedd fel a fekete rövidnadrágod" mondtam határozottan.

 

Larry megfordult, és kiment a konyhából. Hallottam, amint teszi, amiket kertem tőle. De a fiókok és ajtók kicsit hangosabban csapódtak, mint máskor. Amikor visszajött, fehér tornacipő volt rajta, fehér zokni, egy fekete póló, és természetesen egy fekete, szűk rövidnadrág, amely jól láthatóvá tette izmos combjait, és tökéletes fenekének formáit is.

 

Hangulata viszont rosszra fordult. Tudta hogy valami történni fog, és én hagytam az izgalmat fokozódni. Majdnem teljes csöndben ettünk, majd, amikor mosogattunk és a konyhát rendbetettük, megszólalt a telefon. Ezt arra használta ki, hogy megszabaduljon a konyha feszült légköréből, és kiszaladjon felvenni a telefont.

 

Tom volt, Larry barátja, akinek apját alig pár napja tanítottam meg, hogyan kell egy fiút nevelni. Tom akkor kapta első igazi fenekelését, de ő és Larry jó barátok lettek.

 

"Sajnálom, hogy újra kikaptál, Tom" hallottam. "Igen, tudom hogy nagyon fáj. De hidd el, nem nagy dolog. Meg kell tanulnod túltenni magad rajta. Basszus, hagyd mar abba a sírást! El fog múlni. Sokkal rosszabb is lehetett volna."

 

Larry felnézett, és látta, hogy az ajtóban állok.

 

"De most nem tudok beszelni, Tom. Le kell tennem. Cal bejött, és nála van a paskoló. Ki fogok kapni. Le kell tennem!"

 

Letette a telefont, és rám nézett.

 

"Igazad van, Larry." mondtam. "Ki fogsz kapni. Gyere."

 

Ijedt volt, de ugyanakkor nagyon vonzó. Amint közelebb jött, benyúltam a rövidnadrágja alá, és megfogtam a fenekét. Éreztem, hogy ez a fenekelés más lesz mint a többi. Nagyon ki fog kapni! Megfeszítette egy kicsit a feneket. Mar többször eldöntöttem, hogy gyakrabban fogom elfenekelni, de eddig nem tettem meg. De most eljött az idő. Csak meg akartam tenni, és kész.

 

"Mi rosszat tettem?" próbálkozott meg egyszer.

 

"Gondolod, hogy nincs jogom barmikor elvenni a feneked barmikor amikor akarom?" kérdeztem.

 

"Persze hogy jogod van, de..."

 

"Nincs de, el foglak fenekelni es kesz".

 

"Kérlek, Cal" könyörgött, amint én meg mindig a fenekét fogdostam. "Mindig el szoktad mondani, hogy miért kapok ki".

 

"Igazad van" mondtam. "Sok kis apróság volt mostanában, amit elnéztem neked. Úgy döntöttem, hogy akkor foglak elfenekelni, amikor nem is számítasz rá, hogy ne bízd el magad".

 

"Nem bíztam el magam".

 

"Ebben nem vagyok biztos" mondtam, miközben tovább cirógattam, ezúttal a feneke alsó  részét, a herezacskója alatt. Kicsit mocorogni kezdett, és a pénisze is azonnal merevedni kezdett. "Eldöntöttem hogy elfenekellek és el is foglak fenekelni. Jót fog tenni neked. Egy korodbeli fiút sokkal gyakrabban kell elfenekelni, mint én eddig tettem."

 

Hirtelen lehúztam róla a nadrágot, és elkezdtem fenekelni a kezemmel a csupasz feneket. Közben a bal kezemmel tovább izgattam, érintettem olyan helyeken is, ahol meg soha. Pénisze teljesen merev volt.

 

Az ütések erejét és gyakoriságát lassan növelni kezdtem. Csendben állt ott, és az egyetlen hangot a jobb kezem és a feneke találkozása okozta. De ez meg mindig inkább csak kellemes volt neki, szemmel láthatóan elvezte, amit a bal kezemmel csináltam. Ráhajtotta a fejet a vállamra. Kicsit mintha sírt volna, és reszketett.

 

Leültem a kanapéra, és térdemre fektettem a mostanra teljesen engedelmes fiút. Vigyáztam, hogy merev pénisze a lábaim közé kerüljön. Feneke szép magasan volt, míg felsőteste és lábai tehetetlenek voltak. Larry sokat sportolt, és ez nagyon látszott a testén. Nagyon szép fiú volt. Megfogtam a péniszét a bal kezemmel, és majdnem készen álltam, hogy elfenekeljem a fiút.

 

Széthúztam a feneket, és gyengéden játszadoztam vele. Nem csináltam semmit, csak hozzáértem, és éreztem, ahogy összeszorítja a fenekét. Elkezdtem fenekelni, kicsit erősebben, de még mindig csak enyhe rózsaszínűre változott a bőre.

 

Egy idő után elővettem a kis fa paskolót. Olyan volt, mint egy fakanál, de kizárólag fenekelésre volt készítve. O készítette el saját magának, ahogy kértem tőle. Mar az első ütés is nagyot szólt, és fájdalmat okozott. Teste összerándult. A harmadik, negyedik ütésnél már sírt, és minden ütésnél felkiáltott. Minden ütés egy kis sötétpiros foltot hagyott, mely gyorsan egyenletesen pirossá változtatta a feneket. Nem volt semmi seb vagy véraláfutás vagy seb, csak egy szigorú, csípős, lüktető fenekelés.

 

Megálltam egy kicsit, és csodáltam a piros, forró feneket. De ez nem volt meg elég nekem. A kis korbács után nyúltam. A feneke alsó részére céloztam. A reakció heves sírás, ígérgetés volt. De újra és újra lesújtottam. Visszatértem a kézzel való fenekelésre, majd újra a paskolóra.

 

"Kérlek... Kérlek... hagyd abba" sírt Larry. "Nem bírom tovább. Kérlek állj meg!". Kezeivel a lábaimat átölelte, majd a földet csapkodta, a szőnyeget markolta.

 

Nagyon komolyan vettem  ezt a fenekelést. Meg kellett törnöm Larryt. Egy nagydarab, izmos, kemény fiú volt, akit nevelnem, tanítanom kellett. Tudtam, hogy ezentúl gyakrabban kell elfenekelnem. Miért nem tettem eddig? A feneke túl szép volt ahhoz, hogy várnom kelljen, amíg valami rosszat csinál!

 

"Kérlek ne verj többet! Kérlek!"

 

"Megérted, hogy a dolgok változni fognak?" kérdeztem.

 

"Igen, értem. Minden úgy lesz ahogy mondod." mondta sírva, miközben egy új vörös csíkot produkáltam a kis korbáccsal.

 

"Gyakrabban kell ezentúl elfenekelni ezt a kis popsit, ugye?" kérdeztem.

 

"Igen, gyakrabban! Gyakrabban, de nem ilyen erősen! Nem egyszerre ennyit" próbált meg alkudozni, miközben folytattam a fenekelést. "Mutasd meg hogy szeretsz, hogy törődsz velem, büntess meg gyakrabban, de nem ilyen erősen, egyszerre! Jaj!"

 

"Gyakrabban foglak fenekelni. De mindig fájni fog" mondtam, és lesújtottam még egyszer, majd felsegítettem.

 

Megöleltem. Ráhajtotta a fejet a vállamra, és kisírta magát.

 

"Sokkal jobb leszek ezután" mondta, amikor kicsit alábbhagyott a sírással. "Tudom hogy elszemtelenedtem mostanában, és azt hittem hogy téged mar nem érdekel. Tévedtem! Mennyire tévedtem!" Újra zokogni kezdett.

 

"Minden rendben van" mondtam. "Mindent megteszek érted. És a fenekelés ennek része. Többet nem fogom elhanyagolni ezt sem. Sokkal gyakrabban fogom ezt tenni" mondtam.

 

"Köszönöm" mondta Larry. "Megbízom benned. Rád bízom."

 

Még sírt egy kicsit a vállamon, amint szorosan öleltük egymást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

Egy level forditasa

2008.05.12. 23:30 SpankerBp

Sziasztok

Az alábbi levelelt nem én kaptam, az interneten bukkantam rá, de szerintem tanulságos, ezért lefordítom.

"Mint bizonyára tudod, sok hozzánk hasonló érdeklődésű ember van... olyanok, akik családban élik meg a testi fenyítést. Én egy ilyen kapcsolatban élek. Nem tudom, hogyan lettem "ilyen", de tudom hogy lemondtam harcolni ellene néhány éve.

Bob el akart hagyni néhány éve, mert túl sokat jártam szórakozni. Minden partin ott voltam. Ekkor már nála laktam, és nemigen lett volna hova mennem. A barátaim meggyőztek, hogy próbáljam megtartani, mert nagyon rendes pasi.

Már akkor is sok fenekelős sztorit olvastam, és ő is tudta ezt. Amikor odamentem hozzá, és megkértem, hogy segítsen megváltozni, mégis meglepett amikor azt mondta, hogy úgy látja, nem csak fantáziálnom kéne a fenekelésről, hanem tényleg szükségem van rá. Az elején nagyon nem tetszett, hogy ilyen irányt vesznek a dolgok. Úgy gondolta, hogy megtarthatom barátaimat, továbbra is eljárhatok diszkóba, de mindkettőnknek jót tenne, ha jól elfenekelne amikor hibázok. Megpróbáltuk, és a többi már történelem.

Közben híres DJ lettem. Többet keresek mint ő, én fizetem a számlák nagy részét, de ő idősebb, sokkal műveltebb, értelmiségibb professzor. Ritkán jár el otthonról, inkább otthon tesz-vesz, ha pedig megy valahova, akkor csak értelmiségi összejövetelekre jár, ahol órákig unalmas dolgokról beszélgetnek. Sosem találnátok ki, hogy milyen szigorú és domináns tud lenni.

Szóval így élünk - én, a nyughatatlan, vidám, szórakozni járó fiatal és ő, a csendes, félénk idősebb pasi. Ha a szomszédokkal találkozunk, arra szoktam gondolni, vajon mi lenne, ha tudnák, mit tesz ez a köztiszteletben álló férfi a "kisfiával" a pincében... Hogy néha levisz az ott erre a célra külön berendezett szobába, és elveri a fenekemet egy hajkefe hátlapjával? Azért a pincében, hogy a szomszédok ne halljanak. Az a szoba mindig meleg, és nincs ott más, mint egy szőnyeg meg egy szék, no meg egy fa paskoló. Nem szeretem, és mindig félek, amikor levisz oda, de ugyanakkor biztonságban érzem magam ott. Nyugodtam kisírhatom magam (mindig ezt teszem), ő pedig levezetheti az irántam érzett haragot - bár ő tényleg hisz benne, hogy a fenekelés a javamra válik. Tudom, hogy mindkettő - a harag és az irántam érzett szeretet, aggódás az, ami arra készteti, hogy nagyon szigorúan elfenekeljen. A fenekelést magát nagyon nem szeretem, de amit előtte és utána érzek - igen. Bármikor elmehetnék, de nem teszem. Szeretem, ő is szeret, és ezt így mutatjuk ki néha.

Ismétlem - szeretem a fenekelést. Nagyon fáj, és minden korlátomról elfeledkezve kisfiúként viselkedek amikor kapom. De amikor vége van, és az égő érzés a fenekemben csitulni kezd, rájövök, hogy megérdemeltem, és a fenekelésnél sokkan jobban fájna, ha elhagyna mert néha bután viselkedem vagy mert sokáig szórakoztam.

Szeretnék hasonló leveleket olvasni. Ugyan nem vagyok büszke arra, hogy engem fenekelnek, és örülök hogy nem látjátok az arcom amikor e sorokat írom, de remélem hogy megértitek - a fenekelés összetarthat párokat."

2 komment

Címkék: fenekelés melegpár

Ki bírja tovább?

2008.03.04. 23:59 SpankerBp

A fiúk gyakran versengenek. Az alábbi videón két srác abban versenyez, hogy ki bírja tovább a fájdalmat. Az eszköz egy papucs, nagyon hatásosnak tűnik. Nem minden ütés éri a feneket, újabb és újabb célpontokat keresnek. De ettől függetlenül nagyon kedves jelenet.

http://www.youtube.com/watch?v=wZ69idlu_e0&NR=1

Persze, sok ötletet lehetett volna még adni nekik...

 

1 komment

Egy felnőtt fiú büntetése

2008.02.24. 23:18 SpankerBp

Az alábbi interjú tanulságos mindazok számára, akik fenekelni szeretnek egy felnőtt fiút, valamint azon felnőtt fiúk számára is, akik szeretnék egy tapasztalt felnőtt srac gondolatait megismerni. Nem vagyok rutinos fordító, de igyekeztem élvezhetően leírni.  
Nem értek mindenben egyet az interjúalannyal, Eddievel, de ettől függetlenül ez eg kellemes olvasmány - szerintem.
Egy felnőtt fiú büntetese - Egy amerikai felnott fiu nyilatkozik
Riporter: Elsősorban, Eddie, meg tudnád osztani velünk, hogy mit ertesz "felnőtt fiú" alatt?
EK: Erre konnyu valaszolnom. A legtöbb ember, amint felnő, rendelkezik egy bizonyos fokú önmérséklettel, fegyelemmel. Ez helyettesiti náluk a büntetés es jutalmazás rendszerét, amely vegigkísérte gyermekkorukat. Ez azonban nem mindenkiben alakul ki ugyanabban a korban. Mi, felnőtt fiúk, lehetünk akár nagyon sikeresek, mindig szükségét érezzük annak, hogy viselkedésünkre valaki odafigyeljen, es ha hibázunk, akkor annak kovetkezményei legyenek. Viselkedesünket egy felnőtt felülvizsgálja, es hibáinkat kijavítja.
R: Amikor azt mondod, hogy 'kijavítja', mire gondolsz?
EK: Hát, az esetek 95%ban, egy kiadós fenekelést értek ezalatt.
R: Miért fenekelés?
EK: Elsősorban, ez a hagyomány. Ez egy nagyon hatásos módja annak, hogy a felnőtt tudatosítsa egy fiúban, hogy a viselkedése elfogadhatatlan. Az elfenekelés egyben megalázó es fájdalmas a fiú számára, es ezáltal azonnal figyelmezteti arra, hogy ő még csak egy kisfiú, és kisfiúként is van kezelve.
R: Ki lehet felnőtt? Mi határozza ezt meg?
EK: A legfontosabb az, hogy ezt semmikép sem az életkor határozza meg. Egy 18 éves lehet felnőtt, és egy 50 éves lehet kisfiú. Példaként, nehány éve egy 20 éves férfi volt az a felnőtt, aki a viselkedésemet rendszeresen kiértékelte, es megbüntetett, ha erre szükség volt.
R: Ez azt jelenti, hogy elfenekelt?
EK: Legtöbbszor, igen! Nagyon szigoru volt. Renszeresen elfenekelt több, mint egy évig. Lehúzta a nadrágomat, ráfektetett a térdére, es keményen elfenekelt. Nagyon szigorú volt.
R: Nem volt ez nagyon megalazó számodra?
EK: De igen. A megalázottság érzése fontos összetevője a büntetésnek egy kisfiú számára. Ezért gyakran mások előtt is elfenekelt.
Q: Ez azert nagyon megalázó!
EK: Igy van. De megmutatta nekem, hogy ő irányít, hogy ő dönti el, mikor es hogyan fenekel el. Egy felnőttnek az kell legyen a legfontosabb, hogy a kisfiú tanuljon a büntetésből. Ha úgy gondolja, hogy hatásosabb a büntetés, ha mások előtt vagy nyilvános helyen történik, akkor annak ott kell megtörténnie.
R: De biztosan tiltakoztál ellene?
EK: Meg kell értsd, hogy minket, kisfiúkat, igy kell kezelni. Amikor ez a fiatal férfi elfenekelt, el kellett fogadnom, hogy ő úgy gondolja, hogy a fenekelés akkor a leghatásosabb, ha mások előtt történik.
R: Milyen pozícióban fenekelnek téged leggyakrabban?
EK: Ez az eszköztől függ, amellyel fenekelnek. Ha szíj vagy vessző az eszköz, akkor az a leghatásosabb, ha egy székre vagy az ágyra kell ráhajolnom. Egy magas karosszék talán a legalkalmasabb, mert a lábaim nem érnek a földre, es emiatt teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam. Legtöbbször azonban a felnőttek térdükre fektetnek. Sok szempontból ez a legmegfelelőbb egy kisfiú számára. A valós életkortól függetlenül emlékeztet arra, hogy engem tízévesként kezelnek. A nagyobb fiúk le kell hajoljanak, de engem a felnőtt a térdére fektet. Ezzel ő teljesen átveszi az iranyitast. Ha egy kisfiút egy felnőtt a térdére fektet, akkor nincs menekvés. Hiába a rugkapálás, a vinnyogás, tudom hogy a fenekem nem menekülhet. Ez egy nagyon kényes pozíció. Ha nagyon rugkapál, akkor a felnőtt egyik lábával leszoríthatja a kisfiú mindkét lábát, vagy szétfeszítheti a kisfiú lábait, hogy a nehezebben hozzáférhető részeket is kellőképpen bepirosítsa.
R: Gondolom, ilyenkor egy hajkefe hátával vagy más lapos ütőeszközzel kapsz ki.
EK: Az apukám mindig a hajkefével fenekelt. Nagyon tud csipni! A lapos ütők nagyon hatásos eszközök. Egy ilyen eszkoz, főleg ha kisméretű, az ütés erejét egyetlen pontra koncentrálja. Ez a kisfiú figyelmét biztosan leköti.
R: Milyen erősen fenekelnek téged el?
EK: Ez természetesen a felnőttön múlik. Gyakran annyira fáj, hogy elsírom magam, majd sarokba allítanak, majd újra elfenekelnek. Ilyenkor a fenekem nagyon piros. Lehet hogy egyesek úgy gondolnák, hogy túl dúrva büntetés ez egy kisfiúnak, de szem előtt kell tartani, hogy a testem egy felnőtt teste, és a büntetést ehhez kell mérni.
R: Értem. És tényleg sarokban is állsz?
EK: Igen. Meztelen, vörös fenékkel a sarokban állni hozzátartozik egy kisfiú életéhez. Ez a legjobb módszer arra, hogy a fenekelést hosszasan át tudjam gondolni. A felnőttek közben a szobában vannak, beszélgetnek...
R: És nem torődnek azzal, hogy te meztelfen fenékkel a sarokban állsz?
EK: Nem. Egy igazi felnőttet ez nem hozza zavarba. Lehet, hogy egy-ket vicc elhangzik, de általában, ha a fenekelésnek vege, a felnőttek újra időjárásról, üzletről, sportról vagy barmi másról beszélnek, ami érdekli őket. Egyszer Chicagoban nagyon elfenekeltek, mert szemtelen voltam. A felnőtt letett egy pénzérmét az asztalra. Rá kellett hajolnom az asztalra úgy, hogy az orrom érje azt az érmét, hogy ő es két barátja jól szemügyre tudják venni a fenekem. Az asztal pont a TV mellett volt, es ők közben meccset néztek.
R: Mindig a csupasz seggedre kapod a fenekelést?
EK: A pucér fenekemre. A felnottnek segge van. A kisfiuk a fenekükre, pospiukra kapják a büntetést.
R: Miért fontos, hogy melyik kifejezést használjuk?
EK: Mert a kisfiúk még gyerekek. A felnőtteknek, esetleg kamaszoknak van seggük, de a kisfiúknak fenekük van. A péniszemet sem hivnám soha "fasznak". Nem számít, hogy mekkora, csak fütyinek szabad hivni. Ha másként hívom, kikapok, és lehet, hogy a számat is kimossák szappannal.
R: Mindig pucér fenékre kapsz ki?
EK: Néha kapok egyet-egyet nadrágon keresztul. De tudom hogy a végén úgysem marad rajtam a nadrág. Ha egy felnőtt lehúzza a nadrágomat, akkor tudom, hogy kisfiúkent kezel engem.
R: Mindig a felnőtt húzza le a nadrágodat?
EK: Néha a kisfiú is lehúzhatja magának, de az, ha a felnőtt húzza le, újabb jele annak, hogy ki írányítja a dolgokat.
R: Nők is fenekeltek már?
EK: Ritkábban, de megtörtént. A nők is felnőttek. Egy hajkefe egy nő kezében is ugyanolyan hatásos. Továbbá, egy nő jelenléte a kisfiú számára növeli a fenekelés megalázó jellegét. Ha egy nő a fülemtől fogva az ágyhoz visz, majd lehúzza a nadrágomat egy féltucat ember elott, es a térdére fektet, majd elfenekel, az bizony nagyon megalázó!
R: Mit kell még tudnunk a kisfiúkról?
EK: Olyanok vagyunk, mint a kiscserkészek - megfontoltak, szófogadóak, bátrak és tiszták. Ennek így is kell lennie. Minden felnőttet tisztelek. Ha nem köszönöm meg a szendvicset a McDonald'sban, akkor a felnőtt, aki odavitt, megbüntet.
R: Más?
EK: Tudjuk, hogy semmi sem idegesíti jobban a felnőtteket, mint egy szemtelen kisfiú. Egyébként a kisfiúkra vonatkozó szabályok ismertek: mindenért engedélyt kell kérni, udvariasnak kell lenni, nem szabad káromkodni, alkoholt inni. Sok felnőtt nem engedi, hogy becsukjuk az ajtót, ha vécére megyünk. Vannak felnőttek, akik nem engednek minket éles kést használni. Egyszer egy felnőtt felvágta nekem a húst a vendéglőben, bár nagy társasággal vacsoráztunk.
R: Csak fenekeléssel büntetnek?
EK: A fenekelés mindig része a büntetésnek. Ha szemtelen voltam, akkor kimossák a számat szappannal. Egy kisfiú gyakran kell sarokban álljon, gyakran kap beöntést, és gyakran mérik meg a lázát a fenekében. A beöntések néha nagyon kemények. Néha le kell írnunk büntetésbol sokszor ugyanazt a mondatot, miközben piros fenekünkön ülünk egy durva felületen.Néha egész nap nem hordhatunk nadrágot.
R: Ez mit jelent?
EK: Nem viselhetem a nadrágom és az alsónadrágom sem.
R: Ilyenkor újra kikapsz?
EK: Ez a viselkedésemtől függ. Néha így kell bizonyos házimunkákat elvégeznem. Egyszer Kaliforniában egy felnőtt elfenekelt, elvette a nadrágomat, majd kiküldött a kertet öntözni - csak a pólóm volt rajtam. Nem akartam menni, ezért egy még nagyobb fenekelést kaptam. Utána csak meg kellett öntöznöm a kertet. A vendégeinek nagyon tetszett a piros fenekű kiskertész.
R: Vendégei voltak?
EK: Igen, grillparti volt nála. Megalázó volt, de tudtam, hogy jobb lett volna, ha szófogadó vagyok. Visszakaptam volna a nadrágomat, ha megcsinalom, amit mondtak nekem. Így azonban mindenki látta, hogy elfenekel, es egész este nem lehetett rajtam a nadrág. Rossz kedvem volt, és még kaptam egy fenekelést aznap este nyafogásért.
R: Egy kisfiunak borotvaltnak kell lennie?
EK: Ez a kisfiu helyzetétől és a felnőtt döntésétől függ elsősorban. Egyes felnőttek szeretik, ha egy kisfiunak szőrös a feneke, és be kell látnom, néha jó látni, amint egy latszólag férfi segge egy kisfiú fenekévé válik. De azért a legtöbben egyet értünk abban, hogy egy kisfiú testén nem maradhat szőr sehol - a hajat es szemöldököt kivéve. A szőr a kamaszodás jele. A borotvált test mindenki számára világossá teszi a kisfiú szerepet.
R: Tehát beleegyeznél abba, hogy megborotváljanak mindenhol?
EK: Egy igazi férfi irányítása alatt - igen. Ez mutatná, hogy igazán tisztelem őt, ő pedig igazán kisfiúként kezel engem. Mi nem szexi pasiként, hanem kisfiúként kell megjelennünk. A férfiak persze szőrősek. Semmi sem annyira megalázó, mint amikor a konditerem öltözőjében látják, hogy meg vagyok borotválva - mindenhol.
R: Ez megtörtént már veled?
EK: Igen, néhányszor. És ilyenkor a fenekem is piros volt.
R: És mit gondolnak, akik ott vannak?
EK: Úgy vettem észre, elfogadják, es irigykednek a felnőttre, aki velem van.
R: Gyakran látják a fenekedet?
EK: Igen, néha megjegyzéseket tesznek, hosszasan nézik... 
R: Milyen módszerekkel kaptál ki eddig?
EK: Legtöbbször úgy, ahogy a papámtól kaptam ki gyerekkoromban: a nadrágom és alsónadrágom a bokámig letolva, én a felnőtt térdére fektetve. De kaptam már ki minden módszerrel és eszközzel. Ezt csakis a felnőtt döntheti el. Egy lapos utő, szíj, pálca, vonalzó - bármi. Az egyetlen, ami ugyanaz, az a pucer fenék.
R: A pucér fenék elengedhetetlen?
EK: Természetesen! Különösen az ilyen kisfiúk esetében, mint én. A pucér fenék a felnőtt uralmát jelzi a kisfiú felett, ez igazán jelzi a különbséget köztük! A felnőttek eldönthetik, hogy mikor meztelenek, van joguk szégyenlősnek lenni, a kisfiúknak nincs. A kisfiúkat bármikor le lehet vetkőztetni.
R: Mindig ebben a fenyegetettségben élsz?
EK: Nem annyira, mint amennyire szükségem van rá. Egy kisfiúnak szüksége van az egészséges félelemre. Tudnunk kell, hogy ha rosszul viselkedünk, kikapunk - bárhol, bármikor.
R: Ez mit jelent?
EK: A világ nem nagyon érti a felnőtt kisfiúkat! Meg kell értened, hogy kisfiú vagyok. Megtörtént már, hogy rosszul viselkedtem egy bevásárlóközpontban. A férfi, akivel voltam, rögtön megmondta, hogy otthon nagyon kikapok. De sokszor már a parkolóban kikaptam. A legjobb azonban, ha a felnőtt akkor húzza le a nadrágomat es akkor fenekel el amikor a büntetendő viselkedés történt, függetlenül attól, hogy hol vagyunk éppen vagy hányan vannak jelen.
R: Tehát szerinted ez jó volna?
EK: Persze. Ez mindenkinek megmutatná, hogy egy kisfiú sohasem nő ki a fenekelésből. Nagyon jó volna, ha ezt mindenki látná. Nemrég, szemtelen voltam egy cipőboltban. A felnőtt, aki a boltba vitt, a hazafelé vivő úton leparkolt egy elhagyatott benzinkút parkolójában, elővette az autóban tartott paskolót, és elfenekelt. És ez semmi ahhoz képest, amit otthon kaptam! A hajkefe nagyon csípett, zokogtam amíg a térdén feküdtem és a sarokban is. Azt mondta, hogy ha nála lett volna valamelyik eszköz, már az üzletben elfenekelt volna és az eladót is felkérte volna erre.
R: Mi történhet még egy ilyen kisfiúval, mint te?
EK: Kisfiú vagyok, és a felnőttek ekként kezelnek. A lázamat mindig a fenekemben mérik. Sokszor lehuzzák a nadrágomat, de ez nem zavar mert kisfiú vagyok. Be kell számolnom arról, hogy mit csináltam a fürdőszobában és lehet, hogy ennek egy beöntés a következménye. A lényeg az, hogy a felnőttek döntenek, nem a kisfiú.
R: Azt hallottam, hogy az ilyen kisfiuk gyakran kapnak buttplugot a fenekükbe. Ez nem mond ellen kisfiúi mivoltuknak?
EK: Hát, igen is meg nem is. Úgy tudom, ez sohasem volt a kisfiúk bevett büntetési módszere, de gyakran használták fiuk kissebb bűneinek (pl. zsebtolvajok) büntetésére. Nyilvános helyen feldugtak egy retket, vagy valami mást a fenekükbe, es néhány órán keresztül bent kellett tartaniuk. A retek legalább akkora, mint egy mai buttplug, és biztosan durvább!
R: Értem. Benned volt már buttplug?
EK: Igen. A felnőttek néha egy csípős krémet (pl. Ben Gayt) használtak, hogy még emlékezetesebb legyen a büntetés. Ha úgy visznek bevásárlóközpontba, hogy a fájó, piros fenekedben egy nagy buttplug van, az egy egyedi élmény!
R: Van valami, amit még hozzátennél az eddigiekhez?
EK: Nem hiszem. Talán annyit üzennék a többi kisfiúnak, hogy ne féljenek beismerni kisfiúi mivoltukat és ismerjék be, hogy mi az, amire szükségük van. Bátorítani kell a felnőtteket, hogy megtegyenek mindent annak érdekében, hogy megtanítsanak minket jól viselkedni. Biztos vagyok benne hogy sok szigorú felnőtt, és sok rossz kisfiú van a világon.
R: Köszonjük, Edddie
EK: Köszönöm
 

8 komment

Kibírom, nem félek, nevetek...

2008.02.16. 16:09 SpankerBp

Az alábbi filmben szereplő fiú 4 dollárért (kb. 700 forintért) vállal 2 ütést. Az egyik a hátán, a másik a fenekén csattan, és bizony mindkettő nyomot hagy...

http://www.youtube.com/watch?v=0gqNHc7lH-M

Miért vállalja? A felvétel Dániában készült, nem  valahol a harmadik világban, tehát hősünk biztos nem a pénzért vállalja a fűjdalmat. A fiúk mindenhol szeretik bizonyítani férfiasságukat. Sajnos, egyre többen vannak, akik úgy gondolnák: társai kihasználták, nem volt joguk erre. Pedig csak annyi történt, smit már régóta tudunk: egyszer mindenkire rájár a bot :)

Valami ilyesmi történhet az alábbi videóban is... Az első ütés itt is a fiú hátát éri - ő kéri, hogy a többit a fenekére kapja. Barátai hallgatnak szerencsére hallgatnak rá. Ott is nyomot hagy, de kevésbé veszélyes, és utána meg is lehet masszírozni.

http://www.youtube.com/watch?v=OMghtjDRtsM&feature=related

Túl sok magyar fiú szégyeli ma megmutatni a fenekét barátainak. Sokan igazi lelki traumaként érték volna meg, ami a fenti videón történt. Kár, hogy ide jutottunk. Tudom, hogy ez a blog nem tudja megfordítani ezt a folyamatot, de megmutathatja, hogy nem mindenhol van ez így.

Szólj hozzá!

Miért jár fenekelés?

2008.02.11. 00:36 SpankerBp

...erről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a fiúknak azért v

an feneke, hogy legyen mit fenekelni. De van, aki szerint csak a fenekelés csak akkor indokolt, ha a fiú kiérdemli valamivel. Én is ezen a véleményen vagyok, de az is igaz, hogy a fiúkkal néha megtörténik, hogy csak úgy elfenekelik őket. Mert fiúk és jót tesz nekik.

Az alábbi videón szereplő fiú eltört egy parfümöt barátai szobájában. A fenekelést 2 részben kapja meg, szíjjal és vizes törülközővel. A nyomokat pedig be kell mutassa mindenkinek.

http://www.megavideo.com/?v=2CQ7I1CO

http://www.megavideo.com/?v=YGZAVSVK

 


 

3 komment

Elso bejegyzes

2008.02.11. 00:07 SpankerBp

Túl sok fiú nõ fel úgy, hogy nincsenek tapasztalatai a fenekelésrôl. Ezt a hiányt egy blog nem tudja pótolni, meggyõzõdésem azonban, hogy a fenekelésrôl beszélni lehet és kell. A magyar internet pedig nagyon szegény ebben a témában. Ezért indult ez a blog.
Miért hasznos a fenekelésrôl beszélni? Mert nem csak egy hatásos büntetési módszer, hanem a párkapcsolat egyik meghatározó eleme vagy csak egy, a szexuális életet feldobó játék is lehet.
Szó lessz itt büntetésrôl, játékról, pozíciókról, eszközökrôl, fájdalomról, nyomokról, lesznek videó-linkek, emlékek, sztorik és minden, amit küldtök, ami legális és ami fiúk/férfiak fenekelésével kapcsolatos.
 
Sokszor kérdezik tolem, hogy mibôl ered egyesek érdeklôdése a fenekeles iránt. Az en esetemben - igazan nem tudom. Tény, hogy mindig, amióta emlékszem, ez érdekelt. Mivel gyerekkoromban nem volt internet, regények, filmek, kepregények fenekeléssel kapcsolatos jelenetei után kutattam. De van, aki csak késôbb, felnôttként fedezi fel a fenekelést kép, film, olvasmány vagy akár egy élmény alapján.

2 komment

Címkék: fenekelés