HTML

Néha a jó fiúkat is el kell fenekelni

Ez a blog elsősorban azokhoz szól, akiket érdekel a fiúk más fiúk vagy férfiak általi elfenekelése. De benézhetnek ide azok is, akik újra át akarják élni fenekeléssel kapcsolatos emlékeiket. Szabályok: 1) mind a fenekelő, mind az elfenekelt fél fiú vagy férfi (bőven van más oldal, amely lányokkal és nőkkel foglalkozik). 2) Csak nagykorúak fenekeléséről lesz itt szó.

Friss topikok

  • kishangyácska: Nagyon jók a cikkek,de nekem nagyon hiányoznak hozzájuk,a képek.Nagyon örülnék,ha lennének képek is. (2013.09.22. 00:13) Egy felnőtt fiú büntetése
  • Kriszke23: Ez egy igazán aranyos, szívet melengettető sztory volt. főleg a vége:) ari történet, nah. NAGY K... (2012.01.19. 22:39) Az utcafiú
  • gaymans: Lesz ennek a blognak folytatása? van rá időd? kedved? szándékod? (2011.10.12. 13:54) Születésnapi fenekelés - Lengyelország
  • piffpuff: A hozzászóló köszöni az új történetet. Ezek szerint a felnőtt "kisfiú" idősebb is lehet az első r... (2009.05.12. 00:45) Néha csak úgy megesik egy fiúval...
  • piffpuff: Sajna már egyik videót sem lehet megnézni (This video has been removed by the user.) Kár... (2009.05.04. 14:45) Miért jár fenekelés?

Linkblog

Néha csak úgy megesik egy fiúval...

2009.05.11. 00:25 SpankerBp

Egy hozzászóló késztetett újra írásra. Azt kérdezi, hogy lehet-e egy fiút elfenekelni csak úgy, vagy meg kell várni, amíg elkövet valamit.

Erről találtam egy nagyon tanulságos olvasmányt, amit lefordítottam nektek.

 

LARRY fenekelése

Vasárnap volt. Sokáig aludtunk, majd kirándulni mentünk. Ahogy Larry lépkedett a sziklákon, rájöttem, hogy mar három hete nem fenekeltem el. Amikor befogadtam, hetente csinált valamit, amivel kiérdemelte. De most mar elérkezettnek láttam az időt arra, hogy a térdemre fektessem egy hosszú es kemény fenekelésre, nem valami nagyobb hibáért, csak olyan kisebb, észrevétlen dolgokért, es hogy ezentúl engedelmesebb, óvatosabb legyen. Eldöntöttem, hogy ennek ma este, vacsora után meg kell történnie.

 

Amikor hazaértünk, Larry lent maradt az udvarban lemosni az autót, én pedig a konyhába mentem. Vacsorát készítettem, és közben tervezgettem. 10 perc múlva, Larry felkiabált:

 

"Mi van vacsorára?"

 

"Steak" mondtam

 

"Az jó" mondta mar bentről, amint a kezeit mosta. "Segíthetek valamit?"

 

"Igen" mondtam, úgy, hogy rá sem néztem. Hol van az a paskoló amivel utoljára elfenekeltelek?

 

"A mosdóban. Miért?"

 

"Átvinnéd kérlek a nappaliba? A kis korbácsot, meg a többi eszközt is vidd".

 

Közelebb jött hozzám, és aggódó hangon kérdezte:

 

"Miért akarod hogy a nappaliba vigyem ezeket?"

 

"Ma este el foglak fenekelni. Ezért" mondtam.

 

"Viccelsz?" Kérdezte. "Csináltam valamit?"

 

"Semmi különöset az utóbbi időben, csak apró dolgok. De azért el foglak fenekelni. Egy 18 eves fiút gyakran el kell fenekelni, te pedig rég nem kaptál ki."

 

"Valóban regen volt" mondta, elsápadva. "De..."

 

"És akkor miért ne fenekelnélek el ma este?" kérdeztem.

 

"Basszus... nem csináltam semmit."

 

"Csináld amit mondtam. És vedd fel a fekete rövidnadrágod" mondtam határozottan.

 

Larry megfordult, és kiment a konyhából. Hallottam, amint teszi, amiket kertem tőle. De a fiókok és ajtók kicsit hangosabban csapódtak, mint máskor. Amikor visszajött, fehér tornacipő volt rajta, fehér zokni, egy fekete póló, és természetesen egy fekete, szűk rövidnadrág, amely jól láthatóvá tette izmos combjait, és tökéletes fenekének formáit is.

 

Hangulata viszont rosszra fordult. Tudta hogy valami történni fog, és én hagytam az izgalmat fokozódni. Majdnem teljes csöndben ettünk, majd, amikor mosogattunk és a konyhát rendbetettük, megszólalt a telefon. Ezt arra használta ki, hogy megszabaduljon a konyha feszült légköréből, és kiszaladjon felvenni a telefont.

 

Tom volt, Larry barátja, akinek apját alig pár napja tanítottam meg, hogyan kell egy fiút nevelni. Tom akkor kapta első igazi fenekelését, de ő és Larry jó barátok lettek.

 

"Sajnálom, hogy újra kikaptál, Tom" hallottam. "Igen, tudom hogy nagyon fáj. De hidd el, nem nagy dolog. Meg kell tanulnod túltenni magad rajta. Basszus, hagyd mar abba a sírást! El fog múlni. Sokkal rosszabb is lehetett volna."

 

Larry felnézett, és látta, hogy az ajtóban állok.

 

"De most nem tudok beszelni, Tom. Le kell tennem. Cal bejött, és nála van a paskoló. Ki fogok kapni. Le kell tennem!"

 

Letette a telefont, és rám nézett.

 

"Igazad van, Larry." mondtam. "Ki fogsz kapni. Gyere."

 

Ijedt volt, de ugyanakkor nagyon vonzó. Amint közelebb jött, benyúltam a rövidnadrágja alá, és megfogtam a fenekét. Éreztem, hogy ez a fenekelés más lesz mint a többi. Nagyon ki fog kapni! Megfeszítette egy kicsit a feneket. Mar többször eldöntöttem, hogy gyakrabban fogom elfenekelni, de eddig nem tettem meg. De most eljött az idő. Csak meg akartam tenni, és kész.

 

"Mi rosszat tettem?" próbálkozott meg egyszer.

 

"Gondolod, hogy nincs jogom barmikor elvenni a feneked barmikor amikor akarom?" kérdeztem.

 

"Persze hogy jogod van, de..."

 

"Nincs de, el foglak fenekelni es kesz".

 

"Kérlek, Cal" könyörgött, amint én meg mindig a fenekét fogdostam. "Mindig el szoktad mondani, hogy miért kapok ki".

 

"Igazad van" mondtam. "Sok kis apróság volt mostanában, amit elnéztem neked. Úgy döntöttem, hogy akkor foglak elfenekelni, amikor nem is számítasz rá, hogy ne bízd el magad".

 

"Nem bíztam el magam".

 

"Ebben nem vagyok biztos" mondtam, miközben tovább cirógattam, ezúttal a feneke alsó  részét, a herezacskója alatt. Kicsit mocorogni kezdett, és a pénisze is azonnal merevedni kezdett. "Eldöntöttem hogy elfenekellek és el is foglak fenekelni. Jót fog tenni neked. Egy korodbeli fiút sokkal gyakrabban kell elfenekelni, mint én eddig tettem."

 

Hirtelen lehúztam róla a nadrágot, és elkezdtem fenekelni a kezemmel a csupasz feneket. Közben a bal kezemmel tovább izgattam, érintettem olyan helyeken is, ahol meg soha. Pénisze teljesen merev volt.

 

Az ütések erejét és gyakoriságát lassan növelni kezdtem. Csendben állt ott, és az egyetlen hangot a jobb kezem és a feneke találkozása okozta. De ez meg mindig inkább csak kellemes volt neki, szemmel láthatóan elvezte, amit a bal kezemmel csináltam. Ráhajtotta a fejet a vállamra. Kicsit mintha sírt volna, és reszketett.

 

Leültem a kanapéra, és térdemre fektettem a mostanra teljesen engedelmes fiút. Vigyáztam, hogy merev pénisze a lábaim közé kerüljön. Feneke szép magasan volt, míg felsőteste és lábai tehetetlenek voltak. Larry sokat sportolt, és ez nagyon látszott a testén. Nagyon szép fiú volt. Megfogtam a péniszét a bal kezemmel, és majdnem készen álltam, hogy elfenekeljem a fiút.

 

Széthúztam a feneket, és gyengéden játszadoztam vele. Nem csináltam semmit, csak hozzáértem, és éreztem, ahogy összeszorítja a fenekét. Elkezdtem fenekelni, kicsit erősebben, de még mindig csak enyhe rózsaszínűre változott a bőre.

 

Egy idő után elővettem a kis fa paskolót. Olyan volt, mint egy fakanál, de kizárólag fenekelésre volt készítve. O készítette el saját magának, ahogy kértem tőle. Mar az első ütés is nagyot szólt, és fájdalmat okozott. Teste összerándult. A harmadik, negyedik ütésnél már sírt, és minden ütésnél felkiáltott. Minden ütés egy kis sötétpiros foltot hagyott, mely gyorsan egyenletesen pirossá változtatta a feneket. Nem volt semmi seb vagy véraláfutás vagy seb, csak egy szigorú, csípős, lüktető fenekelés.

 

Megálltam egy kicsit, és csodáltam a piros, forró feneket. De ez nem volt meg elég nekem. A kis korbács után nyúltam. A feneke alsó részére céloztam. A reakció heves sírás, ígérgetés volt. De újra és újra lesújtottam. Visszatértem a kézzel való fenekelésre, majd újra a paskolóra.

 

"Kérlek... Kérlek... hagyd abba" sírt Larry. "Nem bírom tovább. Kérlek állj meg!". Kezeivel a lábaimat átölelte, majd a földet csapkodta, a szőnyeget markolta.

 

Nagyon komolyan vettem  ezt a fenekelést. Meg kellett törnöm Larryt. Egy nagydarab, izmos, kemény fiú volt, akit nevelnem, tanítanom kellett. Tudtam, hogy ezentúl gyakrabban kell elfenekelnem. Miért nem tettem eddig? A feneke túl szép volt ahhoz, hogy várnom kelljen, amíg valami rosszat csinál!

 

"Kérlek ne verj többet! Kérlek!"

 

"Megérted, hogy a dolgok változni fognak?" kérdeztem.

 

"Igen, értem. Minden úgy lesz ahogy mondod." mondta sírva, miközben egy új vörös csíkot produkáltam a kis korbáccsal.

 

"Gyakrabban kell ezentúl elfenekelni ezt a kis popsit, ugye?" kérdeztem.

 

"Igen, gyakrabban! Gyakrabban, de nem ilyen erősen! Nem egyszerre ennyit" próbált meg alkudozni, miközben folytattam a fenekelést. "Mutasd meg hogy szeretsz, hogy törődsz velem, büntess meg gyakrabban, de nem ilyen erősen, egyszerre! Jaj!"

 

"Gyakrabban foglak fenekelni. De mindig fájni fog" mondtam, és lesújtottam még egyszer, majd felsegítettem.

 

Megöleltem. Ráhajtotta a fejet a vállamra, és kisírta magát.

 

"Sokkal jobb leszek ezután" mondta, amikor kicsit alábbhagyott a sírással. "Tudom hogy elszemtelenedtem mostanában, és azt hittem hogy téged mar nem érdekel. Tévedtem! Mennyire tévedtem!" Újra zokogni kezdett.

 

"Minden rendben van" mondtam. "Mindent megteszek érted. És a fenekelés ennek része. Többet nem fogom elhanyagolni ezt sem. Sokkal gyakrabban fogom ezt tenni" mondtam.

 

"Köszönöm" mondta Larry. "Megbízom benned. Rád bízom."

 

Még sírt egy kicsit a vállamon, amint szorosan öleltük egymást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fiukfenekelese.blog.hu/api/trackback/id/tr451114164

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

piffpuff 2009.05.12. 00:45:05

A hozzászóló köszöni az új történetet.
Ezek szerint a felnőtt "kisfiú" idősebb is lehet az első riportban említett 10 évesnél - ha jól értem, itt 18 - és így keményebben is lehetett vele bánni.
Így az a kérdés is megoldódni látszik, hogy egy felnőtt kisfiúval lehet-e szexelni. Ha már 18, akkor nyilván lehet. De mi a helyzet a riportban említett virtuálisan 10 éves fiúval?